Ez a kép fejezi ki leginkább a mentalitását. Szeretett beszélgetni, érvelni, új dolgokat létrehozni.
A város első szállodájának, a Stációnak az ötlete is az ő fejéből pattant ki, amely ma már meghatározó szereplője a hazai szállodaiparnak.
Informatikai, technológiai újdonságok lelkesítették, így nem csoda, hogy ezek végigkísérték az életét. Vecsési lévén ő is savanyított, de ebben benne volt a mérnöki lénye is. Saját eszközt fejlesztett, amely a megfelelő idő és hőmérséklet tartásával készítette a tökéletes kovászos uborkát, amelyet aztán nagy örömmel osztott szét a családjának és a hotel dolgozóinak. Ugyancsak nagy szenvedéllyel készítette a fenomenális lecsót, amelyet legalább havonta egyszer elkészített és megosztotta a munkatársakkal.
Családcentrikus volt, hiába a szép hotel az étteremmel, ebédelni mindig hazament a feleségéhez, Lenke nénihez. Unokaöccseit saját gyermekeiként szerette és nem hagyta bajban a barátait sem.
Tudva levő volt, hogy barátja szívműtéten esett át és hosszú ideig kiesett a munkából. A bajt enyhítendő azonnal vitte is a családnak a segítséget. Mert ilyen volt ő, segítőkész, aki mindenkiben látott értéket.
Most már az égi világban van, de biztosan ott is verseket idéz, anekdotázik és kitalálja, hogy mit lehetne szebben, jobban csinálni.
Stáció munkatársai nevében Fancsali Gábor
