Készülődés a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra I.
A Katolikus Egyház a 2020 augusztusára tervezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusát (NEK) a vírusjárvány miatt egy év múlva, 2021 augusztusában tartja meg Budapesten. Ez az egy év lehetőséget ad arra, hogy előkészületünk mélyebb legyen, s alkalmasabbak legyünk a kegyelmek befogadására.
Magyarországon 1938-ban volt Eucharisztikus Kongresszus, az egész világ ránk figyelt, hazánk volt a világ közepe azokban a napokban, s a kongresszus kegyelmi hatásai a mai napig is tapasztalhatók. Azt tudjuk, hogy Jézus Krisztus halála előtt, az Utolsó Vacsorán alapította meg az Oltáriszentséget, az Eucharisztiát. Kezébe vette a kenyeret, hálát adva így szólt: „Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem. Majd a borral telt kelyhet is kezébe vette: Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én véremnek a kelyhe, (…) mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” És másnap, nagypénteken, kereszthalálával igazolta és szentesítette meg hitünk legnagyobb hittitkát. Ezt a hittitkot ünnepeljük meg jövő nyáron Budapesten. Ezt szeretném gondolataimmal segíteni.
Bátai kegyhely
Kell tehát, hogy a bátai Szent Vér kegyhelyről is halljunk. Szent László király édesapját a közeli Szekszárdon temették el, gyakran járhatott Bátán is László király, s 1093-ban itt alapított bencés apátságot. Az 1300-as években Károly Róbert lett Báta kegyura. Zsigmond király – aki német-római császár is volt egyben –, nyolc alkalommal kereste fel Bátát, amely ekkor már híres Szent Vér kegyhely volt. Az ő kérésére 1434. január 24-én IV. Jenő pápa búcsút engedélyezett a templomot felkereső híveknek. Majd 1480-ban Aragóniai János bíboros engedélyezte az 1500-as és 1525-ös jubileumi, szentévi búcsút a bátai kegytemplomot felkeresőknek. A Hunyadiak kivételes tisztelettel voltak a bátai kegyhely iránt és látták el gazdag ajándékaikkal. Feljegyezték, hogy Hunyadi László – a későbbi Mátyás király testvérbátyja – mielőtt ellenfelei kivégezték, azt kérte, hogy holtteste felett a bátai klastrom szerzetesei mondjanak lelkiüdvéért szentmisét.
Felvetődik a kérdés: milyen nyomai, leírásai maradtak ránk a kegyhely életéről, mely alapján kézzelfoghatóan kutathatjuk dicső múltunkat? Röviden tudunk erre válaszolni: semmi. Valóban semmi! Ugyanis Báta pár kilométerre van az 1526-os mohácsi vész gyászos színhelyétől s a török seregek sorozatosan dúlták fel, rabolták ki, majd végül, szó szerint a földdel tették egyenlővé az egész monostort és környékét is. A régészek az ásatások során csupán az alapozás nyomaira bukkantak. 1993-ban, épületbontás során előkerült egy homokkő-készítmény, melyre egy kelyhet véstek, melyből kiömlik vagy párolog valami. egyik legértékesebb „bizonyíték” a Vince bátai apát 1500. évi búcsúlevelén megmaradt pecsétnyomat, mely monstranciát (szentségmutatót) ábrázol Jézus sebét jelképező 5 csepp vérével. Hasonló értékes „bizonyíték” az 1539. augusztus 26-án kiállított okirat, mely Alexander pápai követ beszélgetését rögzítette Várdai Pál esztergomi érsekkel: „… a törökök prédára hagyták egy Báta nevű város összes lakosát, körülbelül tízezer embert. Ebben a városban nagy híre volt Krisztus Oltáriszentségből kifolyt vérének…”
Hogy mikor történt a bátai eucharisztikus csoda és hogyan, pontosan nem tudjuk! (Az lenne a csoda, ha tudnánk, hiszen Báta alig van 10-15 km-re a mohácsi vész gyászos emlékű helyszínétől. A gyászos nap: 1526. augusztus 29. A hatalmas túlerővel rendelkező törökök győzelmét nem lehetett megkérdőjelezni, hiszen királyunk felszólítására a magyar nagyurak egy része el sem indult, hogy a hazát védje, más része késve ért a magyar sereg támogatására. A Mohács melletti csata elvesztése tragikus, gyászos volt a nemzet számára: Fiatal királyunk menekülés közben a Csele patakba fulladt, a csatában részt vett főpapjaink és főuraink egy része a csatatéren maradt, a török hadak további hódító útjai mentén lévő falvaink teljesen elnéptelenedtek, megszűntek létezni, az ország 3 részre szakadt.
A törökök a csata után több hullámban érkeztek hazánk elfoglalására, s minden alkalommal Bátát is feldúlták, majd 1539 júliusában ismét támadás érte a kis Baranya megyei falut, és végleg elpusztult az apátság is, a Szent Vér ereklyével együtt. Valóban „kő kövön nem maradt”, az apátságot a földdel tették egyenlővé a felgyújtás után is.
Szent Vér ereklye
Biztos és megbízható írásos emlékek alapján állíthatjuk, hogy Bátán – a Mohácsi vész előtt – virágzó szerzetesi élet létezett a Szent Vér ereklye tiszteletével. Ezt igazolja IV. Jenő pápa 1434. január 24-én kelt, pápai búcsút engedélyező levele, melyet a pápa az akkor Rómában tartózkodó Zsigmond királyunk kérésére engedélyezett: „Jenő püspök (IV. Jenő pápa) Isten szolgáinak szolgája minden hívőnek üdvözletét küldi. Krisztusban legkedvesebb fiunk, Zsigmond, hozzánk intézett kérésében elénk tárja, hogy a Pécsi Egyházmegyében lévő Szent Benedek-rendi monostortemplomban, Krisztus csodálatos, az Oltáriszentségből kiömlő Vére és a szentek számtalan ereklyéje van. Krisztus testének ünnepén a Vért a népnek nyilvánosan felmutatják, aminek látására sokaság özönlik oda. Azt akarjuk továbbá, hogy ha a bátai egyházat bárki meglátogatja, s az ereklye felmutatásán részt vesz, annak örök, vagy ideig tartó büntetését általunk fogja elengedni az Úr. Kelt Rómában, Szent Péternél, az Úr 1434. év, pápaságunk 3. évében.”
Országunk egyetlen Szent Vér kegyhelyének újjáéledéséről és jelenlegi működéséről legközelebb gondolkodhatunk.
Kép és szöveg: Nagy István Elek
