Szentháromság-vasárnap után ünnepeljük azt a csodálatos titkot, hogy a kenyér és bor színe alatt Jézus Krisztusnak teste és vére, istensége és embersége valójában, igazán és lényegileg jelen van.
Krisztus maga adta hírül látomásában az ágoston-rendi lüttichi Szent Juliannának, hogy egyházi ünneppel is dicsőítsék. Az Úrnapját először az 1247. évben ünnepelték Lüttichben, majd IV. Orbán pápa 1264-ben elrendelte ünneplését az egész egyház számára. A XIV. századtól mise után körmenetet is tartottak az Oltáriszentséggel. A körmenet alatt 4 alkalommal megálltak, az ideiglenesen felállított oltárnál az evangéliumból részleteket olvastak fel és az Oltáriszentséggel áldást adtak. Amerre a körmenet elhaladt, az ablakokban gyertyát égettek és virágot helyeztek el vázákba.
Vecsési hagyomány, hogy amerre a körmenet haladt, a járdát élő, vágott virággal és virágszirmokkal, friss fűvel borították, díszítették. A különböző színű virágokból, szirmokból szakrális mintákat raknak ki, mint például kereszt, szív, gyertya, kehely, ostya. S ezen a pompás virágszőnyegen halad a körmenet az Oltáriszentséggel. A körmenetben, az abban az évben volt elsőáldozók kis kosarakból szintén virágszirmokat szórnak az Oltáriszentség előtt. Szép és nemes hagyomány ez. Szinte összefog az egész környék hívő serege, hozzák a virágokat, szirmokat. Az is nagyon megható, hogy a 4 „állomásnál” külön edényben szálas virágok vannak, melyeket kiosztanak a körmenetben résztvevőknek. Okvetlen meg kell említeni, hogy a körmenet alatt a Vecsési Hagyományőrző Zeneegyesület Fúvószenekarának tagjaiból alakult együttes kíséri az egyházi énekeket.
(Sajnos korai volt az idén örömünk, hogy a szigorú tilalmak megszűntével lelkesen vehetünk részt a kedves, megszokott körmeneten, mert ahogy kiléptünk a templomból, elkezdett csepegni az eső, s hamarosan hol jobban, hol kevésbé esett is.)
„Mindenható fejedelmünk,/étkünk, életünk, szerelmünk,/engedj asztalodra lelnünk,/testvérül engedd ölelnünk,/odafönn a szenteket.” (Ünnepi ének – részlet)
Kép és szöveg: Nagy István Elek
