Egy életvidám író, aki kiírta magából a legsúlyosabb betegséget is

Talán kevesen tudják, de Vecsésen él egy olyan írónő, akinek nehéz meghatározni a munkásságát, hiszen Benke Mária ugyanolyan örömmel és lelkesedéssel ír mesét, verset, szép­prózát és novellát is. De vajon honnan jön ennyi ötlet, mitől van ennyi energia egy 73 esztendős életvidám hölgyben?

Endrődön született, tisztességes gazdálkodó földműves szülei harmadik gyermekeként. Hamar rájött, ő mást szeretne csinálni, így került Vecsésre a rokonokhoz, és két nap múlva már állásinterjún volt a Lampart Zománc gyárban Kőbányán, ahol tíz évig dolgozott, majd innen sikerült továbblépnie a Magyar Rádióba.

– Harminc évig dolgoztam ott a nyugdíjazásomig, de mondhatom, nem volt egy órám, ami ugyanaz lett volna. Szerettem nagyon dolgozni, és szerették, hogy fáradhatatlan voltam – emlékezett vissza.

Eközben jeles eredménnyel leérettségizett a dolgozók esti gimnáziumában, majd felsőfokú gazdálkodási iskolába járt, amit szintén jó eredménnyel végzett el, így nem volt meglepő, hogy kinevezték a beszerzés-gazdálkodás csoportvezetőjének. Magyarán hozzá tartozott minden, ami gazdálkodás, beszerzés.

– Nagyon szerettem a munkámat, közben persze férjhez mentem, építkeztem, gyermekem született, őt neveltem, vezettem a háztartást, egyszóval a napi 24 óra általában kevésnek bizonyult, de úgy is mondhatom, két végén égettem az élet gyertyáját – mondta Benke Mária.

Ekkorra már az írás szerelmese volt, hiszen minden iskolában, ahol irodalommal találkozott nagyon szerette. Általános iskolában mindig felolvasták a dolgozatait, és a gimnáziumban is azt mondták: sokszor fogjuk még hallani a nevedet. Ezek után amatőr írásokkal is próbálkozott, ő írta minden családtagnak, barátnak a verseket, különféle eseményeikre.

Egy súlyos betegség ledöntötte a lábáról, amire az orvosok csak annyit tudtak mondani, az orvostudomány akkori állása szerint nem tudnak rá gyógymódot. Egy jó barát azonban a nagymama füveskönyvéből készített neki egy főzetet, ami olyan keserű volt, hogy még most sem talál rá szavakat, de meggyógyult tőle. Akkor találta ki a terápiás célú írást, vagyis mindent leírt, kiírt magából.

– Nagyon sokat segített és akkor jöttem rá, hogy én az írásra születtem. Innentől írtam mesét, verseket, szépprózát, novellát, ami megérintett azt megírtam. Optimista, jó humorú ember hírében állok, ezért mindig átsegített a nehézségeken a humor – vallja az örökifjú mesélő, aki azt is elárulta, az egész élethez pozitívan áll hozzá, pedig az jó párszor megmarta.

– Voltak az életemnek árnyékos oldalai is betegségekkel, gondokkal. Ha akarnám, 18 zárójelentéssel tapétázhatnám ki a szobát, de ebből is az írás segített ki. Amikor meggyógyultam, volt egy írói pályázat, Beteg voltam meggyógyultam címmel. Ide is írtam egy novellát, és amikor orvosok előtt kellett felolvasnom, a végén felállva tapsoltak – mondta szerényen.

Vecsésen egy író pályázatra beküldte egy művét, amivel százegynehány írás közül a zsűri különdíját nyerte.

– Ezt követően megalakítottuk a G. Ferenczy Hanna Irodalmi Kört, ami most is működik, szerető légkörben alkotunk, megosztjuk egymással írásainkat, így alakult ki az irodalmi oldalunk is a Vecsési Tájékoztatóban a verseinkkel.

Nyugdíjas korára kiteljesedett az írás az életében, a VT-ben egy oldal az „övé volt”, ahol idős emberekkel készített interjúit publikálhatta. Az idősek gondozási központjába járt felolvasni a saját írásaiból, majd elkezdett interjúkat készíteni az idős emberekkel, bemutatva az életüket.

Kétszer kapott az írásaiért nívódíjat, és egyszer a „kiemelkedően magas színvonalú írásáért” művészeti díjat. Emellett számos pályázaton ért el kiemelkedő eredményt, írt két meseregényt az unokáinak, és kiadtak egy vecsési mesekönyvet Meseláda címmel 2013-ban, amiben 24 meséje szerepelt.

És ha azt hinnék, hogy ezt nem lehet fokozni, 2012-ben készített egy lemezt, amin a kedvenc – életét meghatározó – versei vannak, Isten vezérel utamon címmel. Gyakran ír most is, mert a napi rutin nem elégíti ki, és az irodalom, az olvasás és az írás egyaránt örömet okoz számára.

Bevallotta, a legjobban mesét szeret írni, hiszen ott bármennyire szabadon szállhatnak a gondolatai.

– Nemrég kaptam egy felkérést, hogy egy óriási nemzetközi mesekönyvbe írjak, amit Klímakatasztrófa címmel akarnak kiadni. Úgy gondoltam, erről nem lehet mesét írni. Végül mégis rászántam magam, és amikor elküldtem, egy hét múlva jött egy levél és el kellett mondani telefonba, hogy hangos-könyvként is kiadják, annyira tetszett mindenkinek.

Benke Mária és férje, Tulipános Győző kertjében minden tavasszal százával nyílnak a tulipánok

Szerető családja van, akikkel napi szintű a kapcsolat, a párjával 55 éve boldog házasok. Tulipános Győző, akinek a neve mellett a kertjében is több száz tulipánja van. Öt éve a férje stroke-ot kapott, nem tudott írni, olvasni, de még mozogni sem. Ő azonban nem bízta senkire, egy éven át, napi 24 órában ellátta, gondozta.

Egy rádióműsorban egyszer mellékhatás nélküli gyógyszernek nevezték, hiszen reggeltől estig tele van élettel és pozitív hatással a körülötte lévőkre. Önmagát egy mosolygós, ölelésre kész embernek tartja, és ha valaki csak egyszer is beszélt vele, valóban úgy érzi, meg kell ölelni őt és vele az egész világot.

Sz. György

MEGOSZTÁS
Előző cikkSegítő baptisták
Következő cikkNyitvatartás