Nagyböjt idején az alfáról és az ómegáról

Több Kárpát-medencei templomban láttam és olvastam már a szószék mögötti vagy előtti táblára hímzett Igéket. Ilyen a vecsési református templom is, ahol ezt olvashatjuk: „Bizony, bizony mondom néktek: aki hallja az én Igémet, és hisz abban, Aki elküldött engem, annak örök élete van.” (Ján 5;24) Van azon a táblán két nagybetű is, amit a számítógép billentyűzetén hiába is keresnénk.

Az idézett Ige előtti nagy A betűhöz hasonló az alfa, míg az ómega az Ige végén látható. Az alfa a görög ábécé első betűje, és jelképesen valaminek a kezdetét, az ómega pedig a görög ábécé utolsó betűje, és jelképesen valaminek a végét jelöli. A görögül beszélők a magyar a-z-ig helyett az alfától az ómegáig, vagyis valaminek a kezdetétől a végéig tartó teljességet jelölik.

Ezt nekünk, keresztyéneknek/keresztényeknek is fontos tudnunk, mert a Bibliát vagy annak egyes részeit görögből fordították magyarra. A nagyböjti bibliaolvasás közben is megtapasztalhatjuk, hogy van utalás az alfára és az ómegára. A Jelenések könyve 1. rész végén a 8. versben maga a Mindenható Isten jelenti így ki magát: „Én vagyok az Alfa és az Omega, így szól az Úr Isten, aki van, aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” A Jelenések könyve 21. rész 6. versében a trónuson ülő Isten mondja: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, én a szomjazónak inni adok az élet vizének forrásából ingyen.” Így teszi nyilvánvalóvá Isten, hogy Ő a történelem és a mindenség Ura. A teremtéstől, vagyis a kezdetektől a világ végezetéig átfog mindent, köztük az időt is. Az Igéből kiderül, hogy a Mindenható látja a múltat és a jelent, sőt kijelenti a még meg nem történt dolgokat is. A 22. rész 13. versében az Úr Jézus Krisztus jelenti ki magáról, hogy „Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” Ilyenkor Nagyböjt idején mondjuk el gyermekeinknek és minden vecsési gyülekezet ifjainak is, hogy ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus azonos az Atyával, vagyis a vecsési és más református szószék fölötti, vagy éppen a katolikusoknál olvasható Ige szerint azonos azzal, „Aki Őt (Jézust) elküldte”. Tehát a Szentháromság egy igaz Isten második személyeként a mi Megváltónk, Jézus Krisztus az Atya terve szerint ott áll mindennek a kezdetén, és majd a történelem, vagyis a világ végén visszajön ítélni élőket és holtakat. Tehát az alfa és az ómega, vagyis a kezdet és a vég közötti időszak jelenti az emberiség történetét, amelyben az Atya rendelése szerint a mi gyarló „életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradtság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk” (Zsolt 90;10). A zsoltáríró jól megérezte, hogy „Életem ideje a kezedben van Uram.” (Zsolt 31;16). Az emberi élet ugyanis érdekes, egyszerre nagy ajándék és kegyelem a Teremtőtől. Valamennyi időt eltöltünk a földön, mindenki máskor és máshogyan: az egyik ember negyven, a másik ötven, hatvan, hetven, vagy nyolcvan esztendőt, s van, akinek csak néhány év vagy nap adatik. Jakab apostol szerint „azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik.” (Jak 4;14).

Ebben a leheletnyi földi létben velem és veled, Nagyböjt idején vagy Húsvét és más ünnepek után is az Úrnak célja van: az, hogy Krisztus gyermekei legyünk. Ha tehát látjuk és megértjük, hogy a kezdetektől a végső időkig az Úr fogja át a századokat, évezredeket, a gyarló aggodalmaskodások helyett bizalommal a kezébe tehetünk mindent, mert a jövőnk nemcsak a mi terveinktől, elképzeléseinktől, hanem elsősorban az Atya akaratától függ. Bizalommal tehetjük tehát gyermekeink, családtagjaink és a saját életünk, gyülekezetünk és magyar nemzetünk gondjait is a trónon ülő Isten és az Ő jobbján nekünk helyet készítő Jézus Krisztus kezébe. Mondjuk el gyermekeinknek, a gyülekezet ifjainak, hogy ez nem valami gyarló meghátrálás, sokkal inkább Krisztusba, bűneink megváltójába vetett töretlen hit, bizalom, hűség és alázat kérdése, hiszen Pál apostoltól tudjuk, hogy „Ő a feje a testnek, az egyháznak” (Ef 1;22) is.

Hálával és bizalommal énekelhetjük tehát nemcsak a koporsó és az urna mellett, de a templomokban is: „te voltál és te vagy erős Isten, és te megmaradsz minden időben” (90. zsoltár), hiszen Jézus Krisztus az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. Krisztus által visszakaptuk mindazt a sok jót, amit Istentől elszakadva a bűn miatt elveszítettünk. A Szentlélek pedig adja a maga lelki ajándékait, ahogyan akarja, hogy Isten akarata szerint szolgáljunk vele, s „maga a Lélek esedezik érettünk” (Róm 8;26). Soli Deo Glória!

Orosz Károly