Úrnapjára

Huszka Mihály atya a körmeneten

Az úrnapján tulajdonképpen az oltáriszentséget, illetve az oltáriszentségben köztünk jelenlévő Jézus szent testét és szent vérét ünnepeljük.

Az Úrnapi körmenetre virágszőnyeggel díszítik a házak előtti járdát

Nagycsütörtök az oltáriszentség alapításának napja, de az a nap nem alkalmas a különösebb ünneplésre, mert nagypéntek és húsvét más gondolatvilága tölti ki a liturgiai ünneplést.

Jézus értünk vállalt kínszenvedése, halála és feltámadása egymásból következik, egymást magyarázza. Alapjuk: Jézus irántunk érzett szeretete. A Bibliában olvashatjuk: „Úgy szerette Isten a világot, hogy fiát adta érte”. S a fiú, Jézus Krisztus vállalta is ezt. De szeretetét Jézus nem csak azzal mutatta ki, hogy a gyalázat fájára szegeztette magát értünk, hogy azon meghaljon, hanem leginkább azzal is, hogy velünk akar maradni a világ végezetéig. Tudta, hogy mennyire szükségünk van rá.

Megdöbbentő végigolvasni (és végigimádkozni) Szent János evangéliumából Jézus búcsúbeszédét, melyet az utolsó vacsorán, szenvedése megkezdése előtt mondott tanítványainak, követőinek. A mindenható, teremtő Isten, velünk, köztünk akar maradni azután is, hogy meggyalázva, keresztre szegeztük.

Érthető, ha az egyház külön ünnepet jelölt ki – a Szentháromság vasárnapja utáni csütörtököt – e hittitok méltó megünneplésére. Ünnepeljük, hogy a kenyér és a bor színe alatt, Jézus Krisztusnak, az Istenembernek teste és vére, istensége és embersége valójában lényegileg jelen van. IV. Orbán pápa 1264-ben rendelte el az egész egyház számára az ünnepet. Az ő bíztatására írta meg Aquinói Szent Tamás az ünnep miséjének himnuszát, Seqentiáját, a „Lauda Siont”: Dicsérd Sion Üdvözítőd, jó Pásztorod, hű segítőd, áldja hangos éneked…”

Különösen ajánlott most az ünnep tartalmával, tanításával foglalkozni, hiszen egy jó év múlva Budapesten ünnepli az egész világ az 52. Nemzetközi Euharisztikus Kongresszust. Egy mondatot idéznék csak abból az imából, melyet minden szentmise végén közösen elimádkozunk: „Ő /Krisztus/ Urunk és Mesterünk, barátunk és táplálékunk, orvosunk és békességünk.” Megismétlem: barátunk és táplálékunk. (Vajon, barátomnak érzem Jézust és táplálkozom vele rendszeresen?)

Az ünneppel kapcsolatban ki kell emelnünk a szép hagyományunkat: Az Úrnapi körmenetre – a Jókai utca egy részében, amerre a körmenet elhalad – a házak előtti járdát „virágszőnyeggel” díszítik: a friss, zöld fű alapra különböző színű virágszirmokból vallásos jelképeket rak ki közösen egy-egy család. A különféle minták között találhatunk szívet, kelyhet, ostyát, keresztet, stb. Büszkék lehetünk e szép hagyományunkra, mert az ország kevés településén találkozhatunk ilyennel. De vigyázzunk, hogy a külsőségek mellett, bármilyen sok munkával járnak is, ne felejtsük el a lényeget: a köztünk jelenlévő Urunkat ünnepeljük és dicsérjük. Szent Tamás így fejezi be himnuszát: „Mindenható fejedelmünk,/ étkünk, éltetőnk, szerelmünk,/engedj asztalodra lelnünk,/testvérül engedd ölelnünk,/odafönn a szenteket. Amen.”

Kép és szöveg: Nagy István Elek