Befejeződött az Erzsébet téri templom felújítása
Május 19-én teljesen megtöltötték a hívek a templomot, sőt a mise megkezdése előtt sokan várakoztak a templom előtt is. Az Andrássy-telepi hívek várták főpásztorukat, Beer Miklós váci megyéspüspököt, hogy megérkezzen, majd a szentmise keretében benedikálja (újra megáldja) a megújult templomukat.
A Vecsési Tájékoztató februári számában már olvashattak a templom szépülési munkálatairól, pár fotóval illusztrálva. Szükség volt a felújításra nagyon. Az 1958. december 8-án felszentelt templom nehéz körülmények között épült. Ne felejtsük el, 1958-at írtunk! Kizárólag a hívek áldozatos munkájának volt köszönhető hogy felépülhetett. Az akkor felhasznált anyagok, technológiák nem csoda, hogy a hat évtized alatt „elfáradtak”, javítást, cserét igényeltek.
A zsolozsmában gyakran imádkozzuk. ill. imádkozhatjuk a 127. zsoltár szavait: „Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő, (…) de akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsolt. 127. 1-2.) Úgy látszik, az Andrássy-telepi gyermekeit szereti az Úr és nem fáradtak hasztalan az építők./Emberé a munka, Istené az áldás. És a lehetőség és erő adása.
Természetesen egy ilyen óriási munka súlyos összegbe kerül. A vecsési önkormányzat vezetősége komoly összeget nyújtott a felújításhoz, ezen felül a plébánia pályázaton is nyert egy jelentős támogatást. Amint az építésénél, a hívek most is emberfeletti áldozatot hoztak, hogy templomuk szép lehessen. A segítés, a sok-sok áldozat nem volt hiábavaló, mert mindenki megállapíthatja: csodálatosan szép lett a templom, az idősek szerint szebb, mint felépítésekor. A munkálatokat Pál Annamária mérnök, az Egyházközségi Tanács Elnöke koordinálta és ellenőrizte, nagy szakértelemmel. A felújítást végzők pedig lelkiismeretes, pontos munkájukkal járultak hozzá a szép eredményhez.
Már a munkálatok alatt látszott, hogy hónapok, hetek múlva, nem átlagos eredménynek lehetünk tanúi. Valóban megdöbbentően szép lett a templom. Fénylő, világos, művészien egyszerű. A kicserélt elektromos vezetékek természetesen nem látszanak, de azonnal szembetűnik a Keresztút komolysága. Valamint az új, Lengyelországból származó Tabernákulum, mely az Oltáriszentség őrzésének helye.
Beer Miklós püspök atya szentmise keretében benedikálta, áldotta meg a felújított templomot. Szentbeszédében bíztatta a híveket, hogy továbbra is érezzék benne otthon magukat, ahol megnyugodhatnak vasárnaponként, de akár minden nap is e törtető, gyakran embertelen küzdelmet igénylő világban. De, akit szeret az Úr, annak erőt is ad eleget. Az Úr nem személyválogató – ezt bizonyítja a Biblia szinte minden lapján – és ezért is lesz köztünk minden nap az szép új Tabernákulumban. Szentbeszédében a püspök atya is megköszönte mindenki támogatását, segítését. Ezt tette Frics Zoltán diakónus, plébániavezető is, de mivel vannak még elvégzendő feladatok, kéri továbbra is a támogatást.
Kép és szöveg: Nagy István Elek
