Kapcsolat a földgolyó minden részével – Hívójele: HA7YUB

Falusi Ferenc kontaktusban a nagyvilággal

„Nincs felesleges ismeret, nincs értelmetlen információ, nincs egyetlen lényegtelen pillanat sem!” A. J. Christian

A széles nagyközönség minden bizonnyal a több, mint száz évvel ezelőtt elsüllyedt Titanic tragédiája kapcsán értesülhetett bővebben – könyvekből, filmekből – arról, hogy létezik a kommunikációnak egy olyan módja, mely vezeték nélküli és a Morse-abc- t felhasználva létesít kapcsolatot. A jól dokumentált történet szerint Jack Phillips, az elsüllyeszthetetlennek vélt hatalmas úszómonstrum rádiós tisztje, 1912. április 15-én, azon a végzetes éjszakán, a világon szinte mindenki által ismert: ti-ti-ti-tá-tá-tá-ti-ti-ti (SOS) segélykérő nemzetközi Morse-kódot használva kétségbeesve próbált jelzéseket adni az ütközés után 2 óra és 40 perc múltával hullámsírba merülő hajóról. Persze nem kizárólag ilyen és hasonló történetek kapcsán lépnek akcióba a rövidhullámú hírközlés mesterei, hiszen az 1950-es évektől kezdve a „gyorstávírászat”, mint tipikus szellemi sport létezik, melynek alapja a morse-tudás művészetének minél nagyobb szinten történő művelése. Ezen nem mindennapi sportnak, de nevezhetjük bátran hivatásnak is, egyik nemzetközileg is elismert gyakorlója a Vecsésen élő Falusi Ferenc, aki a rádióamatőrök zárt, ugyanakkor az egész földkerekségre kiterjedő társaságában több évtizedes munkásságával olyan helyet vívott ki magának, amire nemcsak vecsésiként, de országos szinten is büszkék lehetünk.

Bizony rég volt az, mikor a 13 éves kiskamasz, 1958-ban, egy már gondolatban jó ideje érlelődő tervét végrehajtva megépítette első művét, azt a detektoros rádiót, mely egy antenna, egy tekercs, egy szilícium kristály mellett egy hintőporos dobozt is magában foglalt. A korabeli Kossuth és Petőfi rádió recsegve-ropogva ugyan, de megszólalt, nem kevés elismerést szerezve a szárnyait bontogató ifjú „konstruktőrnek”. A hatvanas évek második felében aztán jelentős szakmai előrelépés történt a céljait egyre világosabban látó Falusi Ferenc életében. Mint sorozott kiskatona, rádiótávírászként, a Morse-abc tökéletes elsajátítása mellett megszerezhette azokat a technikai ismereteket, melyek későbbi világraszóló eredményeihez bizonyosan hozzájárultak. A következő évek a Budapesti Puskás Tivadar Rádióklubban találják meg, ahol a különböző szakvizsgák letétele után működési engedélyt kap. Nehezen megszerzett lehetőségeit nemcsak magának tartogatja, hiszen egy 15-20 fős fiatalokból álló csapatot maga mellé véve megalapítja az akkoriban elitnek számító, egyben igényes szórakozást nyújtó Vecsési Rádiós Klubot. Kulturális történelmünk fényes lapjaira tartozik az akkor kibontakozó pezsgő klubélet, melyben az ifjonc rádiósok nemcsak szakmai, de baráti közösséget is alkottak a ma kiállítóteremként működő egykori munkásotthon épületében. Ebben az időben, a 70-es évektől kezdve már nemzetközi versenyeket is meghirdetnek rádióamatőrök számára, melyre Falusi Ferenc csaknem valamennyi alkalommal benevezett. A verseny kiírása szerint egységnyi idő alatt – 1 nap, 1 hét vagy hónap – minél több Morse-nyelven létesített kapcsolatot kell teremteni a világ különböző pontjaival. Hogy ez mennyire sikerült, arról helyezési oklevelek sokasága, a kapcsolat létrejöttét igazoló, úgynevezett QSL (nyugtázó lapok) ezrei tanúskodnak, melyeket a rádiókontaktust felvevő felek kölcsönösen, postai úton továbbítanak egymásnak. Persze mindehhez kellett egy olyan adó-vevő masina, melynek beszerzése abban az időben számos akadályba ütközött. Az azóta fiatalon elhunyt Hadamcsik Tibor, a mindig kedves, megbízható jó barát, az elektrotechnika kiváló nagymestere egy olyan készüléket tervezett, melynek közös megépítésével Falusi Ferenc egy máig is kiválóan működő berendezéshez jutott.

A postán küldött és kapott (QSL) nyugtázó lapok bizonyítják a kapcsolat megtörténtét.

Nem volt hát akadálya, hogy a világ „Vecsésre érkezzen”. Érkezett is rendületlenül, sokszor nem várt fordulatokat véve. Ezek egyike volt, mikor Fa Nándor és Gál József 1985 szeptemberében az adriai Opatijából Jupát nevű túrahajójukkal indulva, mintegy 70 ezer kilométert megtéve kerülték meg a Földet. Ausztráliához közel a háborgó tenger miatt kétszer is borultak, melyről a rövidhullámú kapcsolat révén, a sajtó híradását megelőzően sikerült tudomást szerezni. Egy emlékezetes történet volt az is, mikor az atlanti vizeken, nem messze a Kanári szigetektől egy óceánjáró speciális orvosi beavatkozást, sürgős gyógyszerellátást kért rádiótávírásza révén. A Vecsésről érkező segítség kezdetben lehetetlennek tűnt, de miután a hajó helyzetét a rádióhullámokon keresztül sikerült pontosítani, az adatok továbbításával, terítésével a közelben arra járók értesítésével a szükséges intézkedéseket is gyorsan megtehették. Nem is gondolnánk, hogy híres emberek, hercegi, királyi családok tagjai, színészek, politikusok milyen nagy számban vannak jelen a rádióamatőrök elhivatott társaságában. Minket, magyarokat, és Falusi Ferenc révén így a vecsésieket is ahhoz a közel 100 fős, a világ legkülönbözőbb pontján élő, még magyarul beszélő, gondolkodó, rádiótávírász közösséghez egy eddig talán kevésbé ismert, de létező kapcsolat is fűz. Hogyisne fűzne, mikor a bábelinek tűnő hangzavarban az új-zélandi Wellingtonból mondják felénk: „Szervusz, Vecsés!”

Képek és szöveg: Fekete József