Andrássy-túra, avagy gyalogolni jó!

Április 27-én már az ötödik Andrássy-túrát rendeztük meg. Idén a túrát az 1848-1849-es szabadságharc 170. évfordulójának szenteltük.

A program nemcsak sima gyaloglásból állt, hanem rejtvényfejtésből is. A szabadság-harc vecsési hőseinek nyomába eredhettek a résztvevő diákok és felnőttek.

A hősök sora az utóbb idők nyomozásainak köszönhetően megemelkedett. Sikerült kideríteni, hogy Vecsésen nem Andrássy Gyula, hanem Andrássy Aladár volt a birtokos, aki Bem apó egyik legfontosabb embereként szolgált. Az első orvost Jungmann Dávidnak hívták és honvédorvos volt. Arndorfer Alajos plébános pedig nemcsak hosszú időn keresztül szolgálta Vecsést, de szintén 48-49-es hős. Ezeket a kutatási eredményeket beépítettem a játékos gyalogtúrába.

A túrázók olyan állomásokat érintettek, amelyek kapcsolatban álltak a hősök szakmájával. Az Arany János utcai Kispostánál felidéztük a posta főtiszt Kurtz Sándor emlékét, aki 18 éves volt 1849-ben. A természet, a Kispatak dr. Jungmann Dávidot adta, aki 24 éves volt a harcok idején. A vasúti pénztáros Bobich János 54 éves volt akkor, nem hiába hívták katonái „Öregnek”. Az ő nevét a Vashídnál lehetett kitalálni. A Halmi telepi Kápolna Arndorfer Alajost „rejtette”, aki 31 évesen vett részt a szabadságharcban. A legautentikusabb helyszín a Bálint Ágnes Emlékház volt, amely eredetileg Andrássy Aladár vadászháza volt. Andrássy 22 évesen vett részt a küzdelmekben.

A beérkezők Jókai Mór A kőszívű ember fiai című könyvének segítségével újabb információkhoz juthattak. Megtudhatták, hogy a vecsési ’48-as Olvasókört Róder Imre alapította, és hogy ez a kör Kossuth halálakor beszállt a Kossuth-szoborra való gyűjtésbe.

A történelmi információk mellett a résztvevők megismerhették Vecsés apró titkait, sétálhattak egy nagyot, beszélgethettek, a friss levegőn lehettek, a végén pedig zsíros kenyér, tea és emléklap várta őket.

Óriási köszönet az SZMK-s szülőknek, a feleségemnek, Kissné Fehér Juditnak, a kisfiamnak, Ádámnak, a kollégáimnak, Csorba Erikának és Nagy Gyöngyvérnek, és mindenkinek, aki gyerekeket kísért!

Hadd búcsúzzam az emléklap szövegével! 1894-ben, mikor Kossuth meghalt, az akkori hatalom megtiltotta a szoborállítást. Ekkor civilek összefogtak, és gyűjteni kezdtek a szoborra. Köztük voltak a vecsésiek is.

„Jöjjön velünk, aki szerette, jöjjön, akinek szívében hála van; az ország nem teheti, tegye meg a nemzet, tegye meg a nép. Az ő nagyságához, az ő emlékezetéhez legyen méltó a mi hálánk, a mi kegyeletünk oltárán égjen az áldozat tüze, és világítson és melegítsen a magyarnak!” (Budapesti Hírlap, 1894. április 22.)

Kiss Gábor, Andrássy iskola