Amit akkor nem mondhattunk el…
Mottó: „Christus est via, veritad et vita” („Krisztus az út, az igazság és az élet”)
Vecsés hitéleti történetének méltán egyik legjelentősebb eseménye, melyet „Makróvilág 30 éve” címmel rendeztek meg 2017. július 1-jén a sziporkázó napfényben úszó Epresben. Az esemény jelentőségét történelmi rangra az a tekintélyes meghívotti kör emelte, mely a szép számmal megjelent érdeklődőket, hívőket fogadta. Dr. Huszka Mihály plébános mellett mintegy tizenhat pap, lelki vezető, Gyulay Endre ny. szeged-csanádi megyéspüspök, Bosák Nándor ny. debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek – aki az esemény nyitányaként az ünnepi szentmisét is celebrálta – volt a meghívottak között. Nem tudtuk, mert nem tudhattuk, hogy oly közeli időpontban, mostani szilveszterünkön érkezik majd a hír: 87 éves korában elhunyt Dr. Seregély István érsek, az egri főegyházmegye nyugalmazott főpásztora.
Nem gondoltunk mi akkor egy ilyen napra, csak hallgattuk ott a nyár közepi tündöklő fényekben Isten örömhírének hűséges tolmácsolóját. A lélek ereje áradt biztató, szép szavaiból. Hozzánk szólt, vecsésiekhez, és szíven ütött bennünket minden mondata. Egy korábbi nyilatkozatában mondta: „A sír nem az utolsó állomás. Ha ezt nem teszi valaki a családja életének egyik princípiumává, akkor úgy fog élni, hogy minden mindegy, úgyis vége lesz az egésznek. Hát, nem lesz vége! Nem lesz vége, hanem ahogy én itt éltem, annak a gyümölcsét fogom learatni a másvilágon.” A szentáldozás során sokan voltak, akik kezéből vehették át az Úr átváltoztatott testét. A „szerencsések”, akik tekintetével ily módon közvetlen közelről is találkozhattak, tudnák csak róla hírül adni azt a bíztató, reményt sugárzó bizonyosságot, amit emlékezések, nekrológok szavai csak bukdácsolva, tétován mondhatnak el.
Seregély István, attól a még mindig velünk lévő nyártól kezdve – és most már mindörökre –
Vecsés hívő közösségének élő emléke marad.
Nyugodjon békében!
Szöveg és kép Fekete József
