A Krisztus-hívők egységéért meghirdetett imahetet az idén január 21. és 28. között tartották.
Ez évben a Karib-térség keresztényei állították össze az imahét imafüzetét. Az imahét igéje: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől”. (2 Móz/Kiv. 15,6)
A Karib-térség keresztényei különlegesen sok megpróbáltatáson mentek keresztül az elmúlt évszázadok alatt. A rabszolgaság nem csak az évszázadokkal ezelőtti idők embertelenségeként volt jelen, hanem szinte napjainkban is létezik, „modernebb” formában ugyan, de most is megnyomorítva, kihasználva sokak életét. Igazán szükséges, hogy fokozottabban imádkozzunk a Karib-térség keresztényeivel együtt. Együtt, mert így van igazán ereje az imának, hogy megszűnjön az emberek kihasználása, kizsákmányolása, emberi méltóságuk semmibe vétele.
A bibliai idézetből kitűnik, hogy Isten ereje mindennél erősebb. Szent Pál apostolnál is olvashatjuk: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31)
A Magyar Katolikus Püspöki Kar és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Elnöksége közösen elfogadta, hogy az imahét első vasárnapja 2018-tól az üldözött keresztényekért való imádkozás vasárnapja is legyen.
A vecsési imahét első összejövetele a Jézus Szíve templomban volt január 21-én, vasárnap. Az oltárnál kiemelt helyet kapott a Biblia, jelezve, hogy Isten szava nélkül gyengék vagyunk, és nem várhatunk eredményt sem. S a Biblia mellett láncokat is találhattunk, melyek a rabszolgaságot, a megkötöttséget, a kiszolgáltatottságot jelképezték. Először a Szentlelket hívtuk segítségül, hogy megfelelően tudjuk kéréseinket megfogalmazni. „Jöjj Szentlélek…”
Dr. Huszka Mihály katolikus plébános bevezetése után Dömötör Norbert református lelkész a szabadítás élményéről beszélt. Kiemelte, hogy az imahét mottóját Mózes kivonulás utáni hálaénekéből vették az imahét szervezői. A Biblia így írja: „Akkor…, (tudniillik, amikor a rabságból megszabadultak) Mózes hálaéneket énekelt.” A Hálaének nem rövid, ennek csak egy mondatát emelték ki. Az áhítatot énekkel zártuk.
A 2. összejövetel helye a református templom volt, az áhítaton Téglás Lajos, baptista lelkipásztor volt a szónok. Itt is énekkel kezdődött a hívek bevonása: „Imádkozzatok és buzgón kérjetek” (475. ref. ének). A lelkipásztor először a Karib-térség keresztényeinek problémáját, nehézségeit ismertette személyes tapasztalatai alapján. Majd Szent Pál apostol tanítványának, Filemonnak írt levelét magyarázta. Ez kapcsolódik a rabszolgasághoz, hiszen a megszökött rabszolga ügyében a megbocsájtás lehetőségét dicséri. Befejező imánk így szólt: „Köszönjük, hogy megbocsájtásra hívsz bennünket, kérünk, hogy formálj minket akaratod szerint!”
A 3. összejövetel január 23-án, kedden volt a Szent Kereszt templomban. Az oltár és a Betlehem előtt ismét látható volt az ünnepélyesen kihelyezett Biblia és a láncok jelképezve az egész imahét fő gondolatát. Majd Dömötör Norbert az Ószövetségből olvasta fel azt a történetet, amikor az Úr a pusztában szól Mózesnek, hogy vesse le saruit, mert a hely, melyen áll, szent hely. Majd felszólítja Isten Mózest: vezesse ki a népét az egyiptomi rabságból.
Ezután következett Heinemann Ildikó, evangélikus lelkész lendületes, szuggesztív előadása, melynek témája tulajdonképpen a szexualitás volt. Bevezetőjében elmondta, hogy nem könnyű téma, korábban nem is mert vállalkozni rá, de az imahét szervezői fontosnak tartották ezt, mert korunkban is küszködik az ember a rabszolgaság különféle módjával. Nem csak korunkban, hanem a korábbi évszázadokban is igyekeztek az emberben a testet és a lelket szétválasztani, mintha a kettő nem együtt alkotná az embert. A lelkésznő Szent Pál apostolt hívja segítségül, idézve a Korintusiakhoz írt második levelét: „Minden szabad nekem, de nem minden hasznos. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává” (1 Kor.6,12-20). Minden szabad – idézte a lelkésznő –, de ami nem használ, az tulajdonképpen káros! Nekünk, keresztényeknek testestül-lelkestül kell kapcsolódnunk Istenhez. Kell róla beszélni, mert, ha a testemet sérülés éri (nem megfelelően, nem az Isten elgondolása szerint bánok vele), akkor ez az egész személyiségemet érinti. Szent Pált idézte: „Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? …Kerüljétek az erkölcstelenséget! Minden bűn, melyet az ember elkövet, a testén kívül van, de a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Nagy volt a váltságdíjatok!”
– Ez egy csoda! – mondta a lelkésznő. És el kell gondolkodnunk azon, hogyan bánunk a testünkkel, de a mások testével is! Mert a 91 éves néni töpörödött teste is az Isten temploma, és a magzaté is.
Hogyan bánok az emberi testtel, vagyis Isten templomával, legyen az bármilyen korú, vagy állapotú? El kell hinnünk, hogy a Szentlélek temploma vagyunk, s mások is azok! Csak imádkozni tudunk: „Istenünk, törd szét megkötöttségünk láncait, hogy a szeretet kötelékei kössenek össze bennünket!”
Képek és szöveg: Nagy István Elek
