Kelemen Bata Mária: MÁJUSI ROMANTIKA
Május a szerelmesek hónapja.
Minden szerelmes szív ezt dobogja.
A tavaszi szél is elsusogja,
míg lenge ruhában táncát ropja.
Ifjúpár összebújik a padon.
Pattog a szikra, boldogok nagyon.
Lángra lobban a csinos hajadon,
szerelem pírja ég az ajkukon.
Vén holdfénye a tájon elterül,
nászindulót a tücsök hegedül.
Fehér liliom fátyla lekerül,
testük, lelkük, örökre egyesül.
Kelemen Bata Mária: BOLDOG MADARAK
Napfény tör fel a horizont alól,
nagy nyugalomban lassan araszol.
A kismadár szerelemről dalol.
Hű párjának hevesen udvarol.
Szívesen szállnak dús lombú fákra,
fészkük rejti, a zöld árnyak sátra.
Víg trillával készülnek a nászra,
boldogság vetül a madárpárra.
Alattuk lapul öt kicsiny tojás,
Nemsokára lesz vidám csipogás.
Szorgosan dolgoznak: nincs lazulás,
tőlük nem függ, a faj fennmaradás!
Benke Mária: ÉDESANYÁM
Éppen száz éve, hogy születtél,
tizenöt éve már, hogy elmentél.
Hiányzol, pedig mindig velem vagy
hiányod, mégis igen nagy…
Kereslek a felhőben, a szélben
nyári napsütésben,
téli hóesésben, egy képben…
Kereslek, mert szeretlek…
Múlik az idő nagyon, rohan
elszállnak az évek felettem
nézem a kék eget, s faggatom
hová lett az ifjúság, feledtem?
Emlékszem mennyit beszélgettünk,
csoda volt, mily’ jókat nevettünk…
hallom hangod, érzem illatod,
fogom ráncos kezed, s
Te kezem simogatod…
Jó volna örökké élni,
akit szeretünk hozzájuk visszatérni.
Jó volna, ha most is beszélgetnénk
gondot, bút, rosszat, mindent felednénk…
Imádkozom a lelki üdvödért.
Együtt pihentek, imám szól Apámért.
Árnyas fák alatt, az öröklétben
most is hallak fényben, sötétségben…
Mintha csak kicsit elutaznál
várlak, hazajössz – talán
Szeretlek nagyon Édesanyám!
Sallay Gyula: ÉN VAGYOK
Én vagyok, ki eljutottam
a vályogtól a kőfalig.
Én vagyok, ki a lavor mögül
látta a csempe, hogy vakít.
Én vagyok, ki a rossz dikóban
látta a franciaágyat.
Én vagyok, ki a svédasztalról
azt hitte káprázat.
Én vagyok, kinek ősei
egy homokba húzott vonal felett,
magukra húzták a szemfedelet.
Én vagyok, ki megélte,
életével megmérte,
a sors olyan is lehet,
mikor megélt életek
ölelnek ifjú éveket.
Varjasi Béla: JÓ HANGULATBAN?
Voltam már jó hangulatban.
Nem tegnap, hanem régen.
Manapság ez nem szokatlan,
hogy rossz a kedvem nékem.
Sokan sokat tesznek azért,
hogy szegjék a kedvem.
Ez nem lep meg, és nem is sért,
csak nem lelkesít engem.
Tudom, nem vagyok egyedül.
Ezt érzi sok társam.
Oly sok mindennek nem örül,
sőt, bosszúsabb is nálam.
Kinek jelent szórakozást,
hogy másnak rontsa kedvét?
Sajnos jelenleg nem találsz mást,
csak sok ilyen eredményt.
Ne csodálkozz, ne lepődj meg,
ez világjelenség!
Bűnbakot mindenhol keresnek,
s hogy ki az ellenség?
Néhány évtizede más volt.
Én nem így nőttem fel.
Bár Kelet Nyugattal harcolt,
ember volt az ember.
Volt becsület, és öntudat,
mit ma megtagadnak.
Nincs önérzet és bűntudat,
csak zsebek dagadnak.
A helyzet egyszer megváltozik.
Van biztos reményem.
Amiért oly sok ima szól,
eljön az majd keményen!
Szénási Sándor István: MÁJUSI SZERELEM
Napsugár volt pillantásod,
nyílnak bennem a virágok.
Lombhajukat gyönge vágyak
kibontották, nagyon vártak.
Mint házak homlokán fények,
lelkemre a fagyos évek
kiültek arccal az égnek:
még szeretni szeretnének.
Teremtőnknek hálát adni,
hogy rám találhat valaki
a dermesztő idők múltán,
s ragyog létem horizontján.
Utamra szirmot szór a szél,
és sok játékos falevél
rajzol árnyékból hűs vágyat,
kedves ornamentikákat.
Pipacstengeren hajózik
tekintetem, érzem jó itt
élni veled szerelmesen:
ennél több nem kell semmi sem.
