Cikksorozat a reformáció 500. évfordulója alkalmából I. rész
Ez a 11 részből álló sorozat, amit a Vecsési Tájékoztató a Reformáció 500. évfordulója alkalmából indított azt a célt szolgálja, hogy visszanyúljunk a történelembe, a reformáció tanításaihoz, emlékezzünk, tanuljunk és nem utolsó sorban megújuljunk.
Idén október 31-én pontosan 500 évvel ezelőtt szögezte ki Luther Márton 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Ezzel elindította a reformációt. Ebben az évben a kerek évforduló alkalmából sok szó esik a médiában az akkor történt eseményekről, a reformáció tanításáról és mai hatásáról.
A reformáció óta hangzik a mondás: Ecclesia semper reformanda – Az egyház folyamatos megújulásra szorul. Ezt a reformátori elvet nem csak az egyház szervezeti, hitbeli megújulására értem, hanem ránk, személy szerint mindegyikünk életére és hitére is igaz: szüntelenül megújulásra van szükségünk. A XVI. századi reformátoroknak, teológusoknak, gondolkodóknak sem volt más céljuk, álláspontjuk: megszerették volna reformálni az akkori középkori, elvilágiasodott, anyagias gondolkodású egyházat. Luther Márton és a reformátorok célja az volt, hogy újjáélesszék az egyházat, hogy a kereszténység térjen vissza a Biblia tanításához, Krisztus követéséhez és Isten akaratának és igéjének engedelmeskedjen. A wittenbergi szerzetes, egyetemi tanár először tételeivel csak a búcsúcédulák árusítását kifogásolta, majd miután eretnekséggel vádolták, az ellenfelei támadásai hatására egyre jobban megerősödött és harcos prédikátorrá vált. Már nem csak a búcsúval, a kegyelemmel, a megigazulással kapcsolatban emelt szót és írt, hanem az egyházi és isteni tekintélyről is értekezett, a pápa kormányzói hatalmát is górcső alá vette. Mégsem akart új egyházat, felekezetet létrehozni, elszakadni attól, amiben élt. Sajnos a kölcsönös kiátkozás révén mégsem vált lehetségessé, hogy az akkori egyház ne szakadjon szét, bár V. Károly még 1551-ben a tridenti zsinat második összehívásakor reménykedett az eredeti egység helyreállításában.
Ma a világon 2,2 milliárd ember vallja magát kereszténynek. A legnagyobb világvallás vagyunk. Ennek fele római katolikus, és 37%-a protestáns. A protestáns szó az 1529-es speyeri birodalmi gyűlésre nyúlik vissza, amikor V. Károly császár kijelentette, hogy eltörli a föld színéről a reformáció híveit. Erre 5 fejedelem és 14 város protestált, azaz hivatalos tiltakozást nyújtott be. A következő évi augsburgi birodalmi gyűlésen az evangélikusság (lutheránusság) hitvallásuk megfogalmazásával nyíltan kiállt az evangélium ügyéért. Ma a „protestáns” gyűjtőfogalom. Sok száz hivatalos hitvallásos közösséget, szervezetet, egyházat, szektát jelent. Az egyik legnagyobb és legkorábbi az evangélikus (lutheránus) egyház. 80 millióan vannak, főleg Németországban, Skandináviában és a Baltikumban élnek. A reformáció másik nagy ága a református (kálvinista, presbiteriánus) egyház. 70 millióan vannak, Hollandiában, Erdélyben, Skóciában, Svájcban, Magyarországon, az Egyesült Államokban és a harmadik világ missziós közösségeiben élnek. Népes protestáns egyház az anglikán egyház is, 80 millió tagja van, Nagy-Britanniában, és a régi brit koronagyarmatokon (Ausztrália, Kanada, Dél-Afrika, Új-Zéland). A baptista egyháznak 40 millió követője van, zöme az USA-ban és más angol kultúrájú országokban él. A metodista egyház tagjai 60 millióan vannak, ők az amerikai protestantizmus legnagyobb közössége. Újabb protestáns egyházak sorában igen elterjedt a pünkösdi egyház, 30 millióan vannak. Ugyancsak ismert egyház az adventista felekezet, többségükben ők is az USA területén élnek. A reformáció folytatásaként külön meg kell említenünk magyar-erdélyi unitárius egyházat, amelyet Dávid Ferenc 1568-ban alapított. Heinemann Ildikó, evangélikus lelkész
