Iskolánk két tanára Novákné Hanti Mirtill és Polovics Éva tanárnő október 16-án kirándulást szervezett Aradra a felső tagozatos diákoknak.
A vasárnap hajnali induláshoz kicsit álmosan, de várakozással telve érkeztek a gyerekek a buszhoz. A kezdeti álmosság azonban hamar elmúlt, már nevetgélve, jó hangulatban szálltunk fel a buszra. A korai indulásnak „köszönhetően” nem is volt olyan nagy hangzavar a buszon, mint vártuk, de így is hamar elrepült az idő és pár óra buszozás után megérkeztünk Aradra.
Az elején az időjárás nem fogadott minket a kegyeibe, hiszen kicsit csepegett az eső, de később az is elállt. Megtekintettük a 13 aradi vértanú emlékművet, amit meg is koszorúztunk. Azt is megtudtuk, hogy az aradi Szabadság-szobor teljes egészében közadakozásból gyűlt pénzből készült.
A szobor talpazatán az 1849. október 6-án, Aradon kivégzett 13 tábornok bronz domborművét helyezték el. A szobor központi alakja egy allegorikus, a szabadságot jelképező nőalak, mellette a talpazaton 4 szoborcsoport helyezkedik el: Ébredő szabadság, Harckészség, Áldozatkészség, Haldokló harcos. A szobrot 1890-ben avatták fel, 1925-ben az emlékművet eltávolították, majd 2004. április 25-én újra felállították.
Ezután egy virágpiac mellett álló ortodox templomot csodáltunk meg kívülről egy kis történelmi aláfestéssel Mirtill néninek köszönhetően. A templomba azonban nem mentünk be, mert éppen mise volt.
Így tovább utaztunk Temesvárra, amelyről megtudtuk, hogy multikulturális város. A többnemzetiségű várost számos különböző etnikai közösség befolyása érte, és ennek a hozománya, hogy a városban 12 kulturális intézmény működik. Ennek a sokszínűségének köszönhetően „Kis Bécsnek” is nevezik a várost, így nem csoda, hogy Temesvár lesz Európa kulturális fővárosa 2021-ben.
Ebben a szép városban 6-9 fős csoportokba szegődtünk és szabadfoglalkozást kaptunk. A seregnyi diák a kor szellemének megfelelően beszáguldott egy közeli gyorsétterembe, majd vásárolni, míg mások nézelődni mentek, de akadtak olyanok is, akik mindkettőre alkalmat kerítettek.
A másfél óra nagyon gyorsan eltelt és a hazaindulás előtt a kísérő tanárokkal együtt meglátogattunk egy másik templomot is. Ezúttal ide be is mehettünk bár épp egy keresztelőnek volt vége. Ebben a templomban is Mirtill néni segített kiigazodni történelmileg. Pár fotó és egy kis beszélgetéssel egybekötött várakozás után megérkezett a buszunk és elbúcsúztunk Temesvártól.
Hazafelé senkin nem érződött az egész napos utazás fáradtsága, és a reggeli csendesebb utazás után ezúttal mindenki énekelt és jókat nevetett a buszon. Mindent összevetve egy nagyon jó kirándulást tudhatunk magunk mögött, amiért nagy köszönet jár a velünk tartó tanároknak a türelmükért és a feláldozott szabadidőjükért.
Polyák Petra 7.b Grassalkovich Iskola
