Grassalkovich (II.) Antal, a betelepítő 1794-ben elhunyt, fia Grassalkovich (III.) Antal (1771–1841) fejezte be uradalmukon a betelepítést. Gyermek nélkül halt meg és a hatalmas birtokot a rokonságba tartozó gróf hédervári Viczay Károly örökölte.
Az 1849-ig terjedő időszakot dr. Szabó Attila írása alapján követjük nyomon.
A megszervezett falusi önkormányzat vezetője a bíró, helyettese a törvénybíró volt, akik mellé öt esküdtet választottak. Munkájukat a jegyző segítette.
A betelepítés kezdeteitől fogva a lakosság túlnyomó többsége római katolikus volt. Az első években a szentmiséket az uraság kocsmájának nagy szobájában tartotta az 1801-ig szolgáló Stansits (Horváth) Pál ecseri plébános. Az önálló plébánia (iskolával) 1797-ben alakult meg.
A Szent Kereszt felmagasztalásának tiszteletére szentelték fel 1800. szeptember 13-án, a mai Iskola és Fő utca sarkán a kis famennyezetes templomot. A mellette lévő épület lett a plébánia. A templomot 1825-ben bővítették.
A Gödöllőn megkötött szerződés rögzítette, hogy a településnek milyen járandóságokat kell biztosítani az egyház működéséhez. Később az egyház 60, a templom 5 hold földet is kapott.
A tanítók sorát Valentin Hertlein nyitotta, bár első években még a plébános látta el a tanítási feladatokat.
Egész telkes jobbágyok száma 1786–1847 között folyamatosan csökkent: 50-ről 43-ra, a féltelkes jobbágyok száma 4-ről 14-re nőtt. A házas zsellérek száma a 0-ról 182-re emelkedett. A zsellérek kisebb része ún. „házatlan” volt, többnyire jobbágycsaládoknál laktak és idénymunkából, napszámból éltek.
A falu kétkezi társadalmához tartoztak még a zsellérek közé sorolt, a robotmentesség fejében taxát fizető taksások, akik valamilyen mesterséget űztek. 1828-ban 16 önálló (három-három kádár és szabó, két kovács, egy-egy fazekas, takács, cipész, asztalos, varga és három ismeretlen szakmájú) iparos működött.
Népesedés
A 19. század első felében a lakosság gyarapodása egyenletes, amelyet elsősorban a halálozásnál magasabb születésszám biztosította. Különösen nagy volt az egy éves korig és a 10 éves korig terjedő gyermekhalandóság.
Vecsés népességét nehéz pontosan meghatározni, mert a különböző források eltérő adatokkal szolgálnak. 1804-ben 89 házban 592 lakos él.
Az l841/42-es összeírás szerint Vecsésen 224 házban 230 család lakott és a népesség száma l276 fő volt.
Vecsés fejlődésében nagy szerepet játszott az országos közút, majd l847-től a Pest-Szolnok vasútvonal és természetesen a főváros közelsége
Az 1859-ben készült térképről bizonyosan megvolt a szabadságharc idején a település magja, a Fő utca két oldalán. A Fő utca közepén két utca ágazott ki: délre a Soroksári (ma Iskola utca), északra a Varov (ma Város utca) az ott látható házakkal, és ettől keletre a Krakau (Krakkó) településrész, ahol 45 zsellér kapott a közös legelőből 45 „fél” telket 1841-ben.
A Fő utcával párhuzamos Új utca (ma Jókai Mór utca) és a további parcellázások a falu szerves fejlődésével alakulhattak ki.
Gazdálkodás
Vecsés benépesítésével a földművelés a korábbi extenzív állattartó üzemmódról szántóföldi növénytermesztésre tért át. Az 1789. évi kataszteri felmérés adatai szerint a 4749,5 hold összterületen belül a szántók aránya 51, a rét 12, a legelő 32 és az erdő 5 %-ot tett ki.
Háromévente trágyázták a földeket. Az alapvető szántóföldi termelvényeket a rozs, a zab és az árpa jelentették. A búza megjelenéséről csak 1845-től vannak adatok. Az ugarba vetett kukoricáról 1797-ből van az első adat, de a másik fő kapásnövény, a krumpli is hamarosan megjelent, amikor 1816-ban a lakosok a „közlegelőből néhány holdat felszántván”, abba burgonyát és kukoricát vetettek.
Egy 1828-ból származó kimutatás szerint négy ökör csak egy jobbágynál, két ökör 47-nél volt, a zselléreknek nem volt ökre. Ló esetében 3-4 lova csak 30 jobbágynak volt. Két lova 24 jobbágynak és 6 zsellérnek, egy lova 11 zsellérnek volt.
Szőlő alá vont földek kimérésére először 1812-ben került sor. Nagysága 1828-ra elérte az 50 holdat, 4,1 akós átlagterméssel (1 akó: 53-55 liter).
Halom és Ferihegy
A halomi földek bérlője 1816-tól Mayerffy, majd 1845-től a Jurenák család lett, a művelési szerkezetben itt is hasonló elmozdulást láthatunk a szántó 31 %-os (a rét 27 és a legelő 42 %-os) erősödésével.
Majerffy bérelte a Haraszt nevű 386 hold szőlőt is. A haraszti területet Mayerffy Ferenc bérlő, vagy a hasonló nevű fia után az 1830-as évektől kezdték el „Ferihegy” néven emlegetni.
A névadó kiváló borászatot és sörfőző üzemet hozott létre itt, ahol a vecsési svábok egy része bérlő volt, mások pedig itt találtak munkára. Weisz Bernát Ferenc pesti polgár egyik bérlője volt a földeknek és Mayerffy 1845-ös halála után folytatta a gazdálkodást.
Forradalom és szabadságharc
A forradalom és szabadságharc ideje alatt Vecsésen nincs harci esemény és törvénytelenség sem történik. Hol magyar honvédek, hol osztrákok állomásoznak itt. A katolikus egyház anyakönyvébe 1849. január–áprilisig négy honvéd halálát jegyezték be.
Egy l876-os összeírás szerint Vecsésről 90-en (másutt 96-an) jelentkeztek nemzetőrnek és honvédnak.
Összeállította: Szalontai János
