Rendhagyó családi istentisztelet volt a vecsési református templomban 2017 szentestéjén. Ennyien még soha sem szorongtunk a templomban, köztük csaknem száz gyermek. Sokaknak csak állóhely jutott. Dömötörné Molnár Krisztina negyedik éves teológushallgató igehirdetése alatt még a légyzümmögést is meg lehetett hallani. Egy jelképes levél érkezett ugyanis a gyülekezetnek, amelyben ez állt: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2;11). Ki hozta a levelet? Isten küldötte, mai szóval egy „postás”, mint ama éjszakán a nyájukat őriző szentföldi pásztoroknak az angyal: „És az Úr angyala megjelent előttük” (Lk2,9). Az angyal, vagyis a küldött. Isten üzenetét hozta. Mindenki, aki Isten üzenetét tolmácsolja, az ma is angyal lehet. Te is lehetsz angyal, ha Isten üzenetét mondod el másoknak.
Megtesszük-e ezt mi is? Akarunk-e angyalok lenni? Tegyünk egy próbát és legyünk angyalok! – biztatta az igehirdető a jelenlevőket. – Forduljon mindenki a szomszédjához, akár ismerjük, akár nem, és mondjuk neki: „Az Isten szeretet”(1Jn 4,8). Könnyű ez nekünk, mondhatná bárki, de a pásztorok, akikhez a Megváltó születéséről az örömhír érkezett, írástudatlan, lenézett, kiközösített emberek voltak. A Bibliában ez áll: „Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett”(Lk 2,8). A pásztorok a foglalkozásuk miatt az Isten törvényét sem tudták megtartani. Az akkori társadalomban nem volt ennél alacsonyabb társadalmi réteg. Isten mégis őket választotta ki, a szegényeket, a megvetetteket. Ez a kegyelem érthetetlen csodája. Jézus születése ugyanis mindent felfordít, eltörli a régieket és újakat hoz létre: Isten az alkalmatlanokat teszi alkalmassá, a megvetetteket és a kicsiket nagyokká. Ha te is kicsinek, alkalmatlannak érzed magad arra, hogy Isten megszólítson és használjon, ha olyan dolgok történtek az életedben, ami miatt azt gondolod, hogy Isten biztos elutasít téged, esetleg mások mondták ezt neked, íme, neked is szól az örömhír: Üdvözítő született ma!
Mi az ember első reakciója erre a csodára? A pásztorok olyan hatalmas dolgokat láttak, hogy félelem fogta el őket. És ekkor megszólalt Isten küldötte, az angyal: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (Lk 2,10-11). Ez az örömüzenet. Érdemes arra is figyelni, hogy 365-ször hangzik el a Szentírásban: Ne féljetek! Az év minden napjára jut tehát egy. Az angyalok tehát valóságos örömöt hoztak. Miért örömüzenet ez? – tette fel a kérdést az igehirdető.
A görög szótér szó magyarul azt jelenti: üdvözítő. Mit jelent ez igazából? Azt, hogy Isten a megszületett gyermek, a Krisztus által el- és befogad minket, és az örök élet lehetőségét kínálja mindnyájunknak. Azt jelenti, hogy Isten Jézus Krisztusban nem foltozza és javítgatja kívülről vagy belülről életünket, hanem vadonatújat teremt a régi helyébe, úgy is mondhatnánk a Reformáció 500. emlékévében, hogy megreformál. Ezért írta egykor a vecsési Balla Péter zenetudós az énekében: „Új szívet adj, Uram énnekem!” A vallás ugyanis felöltözteti ünneplőbe az embert, mint ahogy az ember is feldíszíti a karácsonyfát, de a kegyelem, a Krisztus műve, az egészen más. Kicseréli az ember egész benső világát, és teljesen új teremtéssé teszi. Isten ugyanis a létünk mélyéig hatol, és új életet kaphatunk Jézus által.
Ez a karácsony lényege, ez a nagy örömüzenet, amelyet a pásztorok kaptak, és mi is megkaphatjuk, ha befogadjuk a szívünkbe Krisztust. Ez az üdvösség útja, amelyről Isten angyalok által küldött üzenete szól. A karácsony örömhíre az Üdvözítő megjelenéséből, megszületéséből fakad. Az ember azonban ezért semmit sem tett. Isten Krisztusban hozzánk lehajló szeretete tette ezt értünk. Isten karácsonykor Jézusban emberré lett, hogy új és örök életet adjon nekünk. Valóságos örömünk lehet tehát a Krisztusban, amit nem tud elvenni senki és semmi. Ez az öröm abból fakad, hogy Isten szereti az embert. A pásztorok sem azért örültek, mert angyalokat láttak, hanem a Krisztusnak, az Üdvözítőnek örültek.
Nézzük csak végig az életünket! Hát nem ezt keressük, kutatjuk mi is mindenhol? Örömöt, szeretetet, elfogadást, amit csak itt, a jászolnál, az Üdvözítőnél találhatunk meg. És hogyan válaszoltak a pásztorok az angyali üzenetre! „Elmentek tehát sietve és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak” (Lk 2,16-17). Meggyőződtek tehát a hallott üzenet valóságáról, és Jézus születésének tanúi lettek. Változás történt az életükben: „A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik” (Lk 2,20).
Mit teszünk mi most, 2018 küszöbén? Nem tudunk mindnyájan elmenni Betlehembe, de a Szentlélektől hitet kérhetünk és kaphatunk, hogy elfogadhassuk Jézust Üdvözítőnknek. Ennek tudható be, hogy a református templomban az aprócska gyermek-angyalok szentesti szolgálata versben, énekben, imádságban, citeraszóban adott válaszokról, cselekedetekről szólt, amelyeknek a lényege: Uram, kérlek, jöjj az életembe, légy Üdvözítőm!
Tény, hogy a pásztorok hamar válaszoltak egykor az angyali üzenetre. Kimozdultak megszokott életükből, vállalták a bizonytalan és veszélyes utat, hittel elmentek Jézus látására, s találkoztak az üzenet igazságával, Krisztussal, és magasztalták Istent. Ilyen az, amikor a karácsony valódi üzenete megtalál ebben a felkavart világban minket, gyarló embereket is.
Orosz Károly, ny. mérnök-újságíró
Fotók: Nagy Mátyás
