A tavaszi szünet előtti nap a Halmi Telepi Általános Iskolában hagyományosan az élményszerzésé.
Ilyenkor az iskola valódi tesz-vesz várossá változik, ahol – akárcsak a népszerű animációs filmben – tesz-vesz mind, ki él. Alapvetően a kézműves foglalkozásoké a főszerep, de ügyességi, közösségi, sőt szerencsejátékok is megjelennek a palettán. A nap menetrendje a hagyományokhoz igazodva kötött: becsengetés után az igazgató megnyitja a rendezvényt, szimbolikus gesztussal átadja az iskola kulcsát a diákönkormányzat vezetőjének, azt üzenve, hogy aznap a diákoké a választás, a döntés lehetősége. Ezután kezdődnek a változatos programok.
Az idei rendezvény kétszeresen is jubileumi volt: egyrészt idén lett ötvenéves az iskolánk, másrészt huszadik alkalommal rendezte meg a diákönkormányzat a tesz-vesz napot. E két mérföldkő arra sarkallt, hogy idén még izgalmasabb, még élményszerűbb, még színvonalasabb legyen ez a nap. És bár a programok alanyai nem tudnak most megerősíteni ebben, a szervezők oldaláról nézve sikerült ismét az alkotás örömében részesíteni sok kis- és nagydiákot.
A tesz-vesz nap nyitóprogramja minden évben egy, a városhoz, a régióhoz vagy valamilyen aktuális témakörhöz köthető kiselőadás, amelynek megtekintése után a résztvevők rövid totót töltenek ki az elhangzottakból. Idén az iskola fél évszázados története volt a téma, amelyet látható érdeklődéssel követett a hallgatóság. Akik jól figyeltek, megtudhatták egyebek mellett, hogy az első tanítási nap nem szeptember, hanem 1967. február elsején volt; hogy volt tanév, amikor feleekkora épületben a mainál több gyermek tanult; hogy a diákok évtizedeken át iskolaköpenyt hordtak; s hogy az ötvenéves múlt tárgyi emlékeit az iskolamúzeum őrzi rendelkezésére állva előzetes egyeztetés alapján minden érdeklődőnek.
A totó kitöltése után a gyerekek megkeresték a munkahelyeiket, ahová előző nap feliratkoztak. Többéves tapasztalatunk, hogy a korosztályi szempontból heterogén csoportok igen hatékonyan tudnak együttműködni az ilyenszerű helyzetekben. Öröm volt látni, hogy a résztvevők milyen szívesen segítettek egymásnak akár az eszközök kölcsönzésével, akár a konkrét munkafolyamatba beavatkozva. Az egyes műhelyekben a húsvét közelsége miatt főként ünnepi dekorációk készültek: tojás- és nyuszifüzérek, asztali- és ajtódíszek, szalvétagyűrűk, kosárkák és számtalan egyéb ötletes tárgy.
A kézműveskedés után a jól megérdemelt szabadidős tevékenységek következtek: többek között lehetett mozizni pattogatott kukoricát eszegetve, drámajátékokat játszani, borzongani a szabadulószobában, lottózni a belső fizetőeszköz-készlet (a fabatka) kimerüléséig, papírrepülőt hajtogatni és röptetni, energiát pótolni a büfében.Tesz vesz Halmi IMG 8254
A délelőtt utolsó, egyben legfeszültebb mozzanata a licit volt, ahol a megmaradt fabatkákért édességet lehetett vásárolni.
Jó volt látni akár szervezőként, akár csak bámészkodóként, hogy milyen szívesen és mennyire belefeledkezve tudtak játszani a gyermekeink. Az a korosztály, amelyet naponta látunk órákig elmélyülni saját virtuális világába. Azt hiszem, nem vagyok egyedül a véleményemmel, ha azt gondolom, hogy az ilyen rendezvények korántsem tekinthetőekidőpocsékolásnak, annak ellenére, hogy ezeken nem a tankönyveket forgatják tanulóink. Hiszen a tanulási folyamatnak csak egy része a verbális tanulás, a legtartósabb információkat utánzással, társadalmi interakciók során szerzik meg. Ehhez viszont az kell, hogy lehetőséget teremtsünk nekik erre, hogy helyzetbe hozzuk őket.
Csonta Réka
