Amikor 1956-ra emlékezünk, akkor a magyar nemzet magára találásának és megerősödésének pillanatára is emlékezünk. 1956-ban mi magyarok példát mutattunk a világnak bátorságból és küzdeni tudásból. A forradalom elementáris ereje megmutatta, hogy szívós nemzet vagyunk, és nem tűrjük az elnyomást. Elődeink felemelték a felkelés lyukas lobogóját, és küzdöttek a totális kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen egyaránt – a Himnusz közös eléneklése után (kísérte a Vecsési Hagyományőrző Zeneegyesület Fúvószenekara) ezekkel a gondolatokkal kezdte megemlékező beszédét Szlahó Csaba polgármester az 1956-os forradalom és szabadságharc 67. évfordulóján rendezett megemlékezésen.
„Történelmi tény, hogy kevés olyan esemény idézhető fel a múlt küzdelmei közül, melyben olyan széleskörűen vettek részt a társadalom különböző rétegei, mint ebben a küzdelemben” – fogalmazott, kiemelve, hogy a világ leggonoszabb zsarnoka ellen összefogva lépett fel fiatal és idős, értelmiségi és munkás, a főváros és vidék, egy emberként mozdult meg az egész ország.
Szlahó Csaba beszédében kitért a forradalom okaira. Elmondta, a magyarok az alapvető nemzeti és polgári jogaikat szerették volna érvényesíteni: többpártrendszert, új kormányt Nagy Imre vezetésével, általános, titkos választásokat, szólás és sajtószabadságot, Rákosi és követőinek a felelősségre vonását, a Sztálin szobor eltávolítását és új nemzeti címert követeltek. Azonban a szovjetek nem vették komolyan a magyar szándékot, a pártvezetés kezdettől fogva kettős játékot játszott, és a reményt keltő nyilatkozatokat is csak azért adták ki, hogy felkészülhessenek a megtorlásra.
„A megtévesztő légkörben a felkelők nem láthatták előre a rengeteg áldozatot, és nem számolhattak a kádári kegyetlen megtorlással sem. Nem láthatták maguk előtt a vértől pirosló pesti utcákat, mely a Rádió épületének ostromától a szovjet csapatok csepeli bevonulásáig, azaz a forradalom eltiprásáig vezetett. Október 23. és november 4. között országszerte 60 sortűz dördült el, a halálos áldozatok száma máig sem ismert, de több száz, inkább több ezer főre tehető. Mindenkire lőttek, gyermekekre és idősekre, lányokra és asszonyokra egyaránt. Mosonmagyaróváron a legfiatalabb áldozat egy 15 éves ipari tanuló fiú volt”
Vecsés is kapcsolódott az eseményekhez
Szlahó Csaba a forradalom vecsési eseményeit felidézve elmondta, hogy a főváros mellett a kisebb vidéki településeken is megalakultak a nemzeti bizottságok, illetve a nemzetőrségek. Ahol kellett, ott átvették az irányítást a párt embereitől, így történt ez Vecsésen is.
„Az itteni eseményekben kiemelt szerepet játszott Bende László és id. Várszegi György. A Nemzetőrség vezetője ifj. Szarka Géza tanító lett. Miután híre jött a Sztálin-szobor ledöntésének, településünkön is felpörögtek az események. Ennek eredményeként Kiss István (Kiss Pista) vezetésével a TSZCS és az Állami Gazdaság traktorosai, Fodor Márton, Liebe János, Károly József és Roik Sándor október 27-én ledöntötték a Vecsés és Budapest határában álló Steinmetz-szobrot. Megérdemlik, hogy fejet hajtsunk bátorságuk előtt, hiszen a forradalom leverése után mind a négy családnak menekülnie kellett az országból. A forradalom vecsési áldozatainak, név szerint Simon Béláné, Csűrös Zoltán és Havalda László emlékét az ’56-os emlékmű is őrzi” – mondta a polgármester.
Szlahó Csaba ünnepi beszéde után Vadkerti Imre előadóművész zenés műsora láthatták a megemlékezés résztvevői, majd az ünnepség zárásaként az önkormányzat, a városi intézmények, a civil szervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat az ’56-os emlékműnél.
VT info, fotó: Varga Norbert
