Bárhol is éljen magyar a világban, összeköt bennünket a közös múlt, a közös nyelv, a közös szív. A nemzeti összetartozás napjána mi is kifejeztük, hogy együvé tartozunk. Június 4. emlékeztet bennünket arra, hogy a magyarság nem pusztán földrajzi határokhoz kötött, hanem lélekben, nyelvben, kultúrában és sorsban is összetartozik – függetlenül attól, ki a világ mely pontján él.
Idén harmadik alkalommal, a „Megmaradunk 3000” Vecsés Magyar Kultúrája Ápolásáért Alapítvány Labdarózsa Népdalköre szervezte meg a nemzeti összetartozás-napi megemlékezést, az 1920. június 4-ei trianoni békeszerződés aláírásának 106. évfordulója alkalmából, a Telepi úti Megmaradás Emlékműnél.
Immár hagyományosan a Bálint Ágnes Óvoda óvodásai szívet gyönyörködtető előadása nyitotta a megemlékezést, majd Gál István, nyugalmazott tanár úr mondott beszédet. Tőke Natália szavalata következett, Reviczky Gyula: Petőfi él című versével. Végül a Labdarózsa Népdalkör és Citerazenekar az ősi székely himnuszt, a Felvidéki himnuszt adta elő, majd a Szózat és koszorúzás zárta a megemlékezést. Szlahó Csaba polgármester úr rövid tájékoztatást tartott a Megmaradás emlékműnél kihelyezett magyar történelmi személyiségek szobrainak cseréjéről, időtálló kőszobrokra.
1920. június 4. 16 óra 32 perckor a történelmi Magyarország településein felzúgtak a harangok. A magyar haza feldarabolását siratták, hiszen a Nagy-Trianon-palota folyosóján ekkor írták alá a világtörténelem legszégyenteljesebb és legigazságtalanabb békediktátumát, melynek értelmében az akkor 325 411 négyzetkilométer nagyságú és 20 886 487 lakossal rendelkező Magyar Királyság területének és népességének kétharmadát elveszítette.
Ezzel, a számunkra gyászos diktátummal vette kezdetét az elszakított magyarság, immár 106 éve tartó Golgota járása is, hogy megkérdezése nélkül, idegen fennhatóság alá került, kiforgatták vagyonából, betiltották anyanyelvét, elüldözték, vagy börtönbe vetették vezetőit.
A külhoni magyar közösségek mindennapjait jelenleg is nagyban meghatározzák a kisebbségellenes politikai intézkedések. Egyetlen esélyük és egyben lehetőségük, hogy ezt megakadályozzák, a közösségi összefogásból fakadó erő felmutatása, tiltakozó nagygyűlések és felvonulások szervezése. A magyar anyák fokozott szeretete, segítése és megbecsülése által megsokszorozva a gyermekáldást, hiszen ők a jövőjük letéteményesei. akik az ész és tudás fegyverével képesek lesznek népük jogait kiharcolni és a sorsán jobbítani. Ennek megvalósítása a megmaradásuk egyetlen záloga.
A magyar Országgyűlés 2010-ben nyilvánította június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává. A törvény célja, hogy a nemzet egységét, összetartozását hangsúlyozza, és emlékeztesse a világ bármely táján élő magyarokat arra, hogy egy közösséghez tartoznak.
Orbán Éva„Megmaradunk 3000” Vecsés Magyar Kultúrája Ápolásáért Alapítvány kuratórium elnöke
