Koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak a Petőfi téren az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 178. évfordulója alkalmából.
A városi ünnepség március 15-én délelőtt 10 órakor kezdődött a Himnusz közös eléneklésével. Ezután következett az ünnepi beszéd, melyet Szűcs Lajos mondott el. Érdekesség, hogy az országgyűlési képviselő épp négy évvel ezelőtt, 2022 márciusában szólalt fel legutóbb a nemzeti ünnepen. Ezt követően a program részeként a Petőfi Sándor Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium tanulói adtak elő ünnepi műsort.
A rendezvény végén a helyi intézmények, politikai pártok és civil szervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat Petőfi Sándor mellszobránál.
Március 15. értékei örök érvényűek
Március 15. az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünk, amely nemcsak a múltidézésről szól, hanem a szabadság és a nemzeti összefogás ünneplése is egyben. 178 évvel ezelőtt arra vállalkoztak elődeink, hogy kivívják a nemzet függetlenségét a Habsburg Birodalommal szemben. Bár a magyarok hősies küzdelmét I. Miklós orosz cár segítségével leverték, a forradalom társadalmi vívmányait már nem lehetett teljesen eltörölni. A 12 pont követelései – például a sajtószabadság, a felelős minisztérium Budapesten, a törvény előtti egyenlőség – pedig a mai demokráciánk alapjait fektették le. Éppen ezért március 15. lehetne akár egy olyan nap is, amikor politikai nézetkülönbségeinket félretéve inkább azokra az értékekre helyezzük a hangsúlyt, amelyek összekötik a nemzetet. Mert az ünnep, a kokárda és a haza mindannyiunké.
Petőfiék annak idején nem a hatalomért küzdöttek, hanem olyan nemes eszmékért, mint a nép- és sajtószabadság, a társadalmi egyenlőség és a függetlenség. A márciusi ifjak nem féltek a változástól, a fiatal egyetemisták, jogászok, írók hitből és bátorságból cselekedtek. Az általuk képviselt értékek örök érvényűek, napjainkban éppen olyan fontosak, mint 1848-ban. Ebből eredően a szabadság soha nem jelenthet önkényt, a forradalom szelleme nemcsak követelésekről szól, hanem a környezetünkért és a jövő generációiért vállalt felelősségről is.
Játsszunk el a gondolattal: mit szólna ma Petőfi Sándor, ha a Nemzeti Múzeum lépcsőjén üldögélve elgondolkodna rajta, teljesültek azok a célok, amelyekért egykor a vérüket adták?
Varga Norbert
