Nem volt tekintettel az időjárás nemzeti ünnepünkre, március 15-én borongós, esős és a korábbiakhoz képest meglehetősen hűvös napra ébredtünk. Az időjárási viszonyok a vecsési ünnepséget is a négy fal közé kényszerítették, így a hagyományoktól eltérően nem a Petőfi téren, hanem a Petőfi iskola tornatermében tartották meg a rendezvényt. A zárt tér azonban semmit nem vont le a gondosan előkészített ünnepi műsor élményéből.
A ünnepség kezdetére az összes ülőhely megtelt a Petőfi Sándor Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium tornatermének rögtönzött nézőterén, szülők, nagyszülők sokasága volt kíváncsi a Petőfi iskola március 15-ei műsorára. Az ünnepség kezdetén a Vecsési Hagyományőrző Zeneegyesület Fúvószenekara kíséretében elénekelték a Himnuszt, majd a Petőfi iskola diákjainak palotás táncát láthatta a közönség. Ezt követően Skribekné Komár Ágnes önkormányzati képviselő mondott ünnepi beszédet, amelyben a forradalom női hőseinek állított emléket. A megszokottól merőben eltérő nézőpont üdítően hatott, hiszen a 48-49-es események döntő pillanatairól számtalanszor hallhatunk, de arról sokkal kevesebb szó esik, milyen fontos szerepük volt a nőknek az akkori szemlélet formálásában, a nemzeti öntudat felébresztésében. „Pedig nélkülük nem lett volna teljes a forradalom, ahogyan ma sem teljes a társadalom nők nélkül.” – fogalmazott Skribekné.
Beszédében olyan női alakokat elevenített fel, mint Petőfi Sándor felesége, Szendrey Júlia, aki maga is írt verseket, 1849 áprilisában pedig Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez! címmel intézett lelkesítő felhívást a magyar nőkhöz. Beszélt továbbá a kor ünnepelt színésznőjéről, Laborfalvi Rózáról, aki arra buzdította Jókait, hogy teljes szívvel álljon ki a szabadságharc mellett. A Zichy nővérekről, azaz Antóniáról (Batthyány Lajos felesége) és Karolináról (Károlyi György hitvese), akiknek jelentős szerepük volt a politikai elit gondolkodásmódjának formálásában. Antónia a végsőkig támogatta férjét, és özvegyként is rendületlenül kitartott a szabadság eszméje mellett. Beszélt Kossuth Zsuzsanna kiemelkedő szerepéről, aki európai viszonylatban is úttörő módon megszervezte a hadiápolást és 72 tábori kórházat állított fel. Kossuth Lajos húgára szomorú sors várt a szabadságharc után: 1852-ben kitoloncolták, Amerikában halt meg 37 évesen. Lővey Klára és Teleki Blanka tetteit is kiemelte, akik munkássága nélkül a nők későbbi társadalmi szerepvállalása elképzelhetetlen lett volna Magyarországon. Szó esett azokról a névtelen asszonyokról is, akik a háttérben meghúzódva vállaltak fontos szerepet, például üldözött forradalmárokat bújtattak, leveleket csempésztek, híreket továbbítottak, és a forradalom megtorlásának időszakában is vállalták, hogy tovább éltetik a szabadság eszméit.
A forradalom női hősei nem csupán a múlt dicső alakjai, hanem a jelen és a jövő számára is példaképek, mert bátorságuk, kitartásuk és áldozatvállalásuk ma is aktuális üzenetet hordoz – mutatott rá beszédében Skribekné.
– Ahogyan 1848-ban a nők nem csak támogatták a férfiakat, hanem maguk is cselekvő részesei voltak az eseményeknek, úgy nekünk, mai nőknek is ki kell állnunk az értékeinkért, a jövőnkét, a nemzetért! – hangsúlyozta.
Az ünnepi beszéd után a Petőfi Sándor Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium diákjai elevenítették fel a március 15-ei eseményeket, majd palotást és egyéb táncos, énekes produkciókat adtak elő az iskolások. A színvonalas műsort nagy tapssal jutalmazta a közönség.
Az ünnepség zárásaként a helyi intézmények, pártok és civil szervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat Petőfi Sándor mellszobránál.
Varga Norbert
