A „Megmaradunk 3000” Vecsés Magyar Kultúrája Ápolásáért Alapítvány szervezésében február 8-án került sor a Halmi iskolában az alapítványt támogató XXIII. Vecsési Székely–Magyar Farsangi Bálra.
A bál programját a Labdarózsa Népdalkör és Citerazenekar farsangi csokrának előadása, valamint Pavella Krisztina művészeti vezető humoros előadása biztosította. A menü, régi székely szokásunkhoz híven batyus, kosaras bál volt, ki-ki, amit hozott azt evett és ivott. A bál célja, hogy az anyaországban, Vecsésen élő székelyek tovább tudják ápolni, megőrizni székely hagyományaikat.
Az idei farsangi bálon Fülöp Zoltán Gyergyóditróról és együttese, Kovács Sándor, Kovács Imre Istvánék biztosították a jó hangulatot kivilágos virradatig, úgy, ahogy máskor is szokott ez lenni.
A gyönyörű székelyruha-viselet most sem maradt el, volt, aki Ausztriából jött haza csakhogy táncolhassa kedvenc marosszéki csárdását és gyönyörű keringőit. A báli törzsvendégek idén is megtiszteltek jelenlétükkel, akiknek ezúton is hálásak vagyunk támogatásukért. A ma már több mint 200 főt számláló közösség tagjainak nagy részét vecsési székelyek, gyáliak, budapestiek, szigetszentmiklósiak alkotják, akik szívvel-lélekkel megtartják apáink örökségét, a székely nemzet hagyományait. Népdalaikat, néptáncaikat, valamikor otthon már egész kis korban elsajátították, szinte az anyatejjel szívták magukba.
Alapítványunk tevékenysége is erősíti a székelyek küldetését és egyben kötelezettségét is, azt a felelősségteljes és szakmai munkát, amelyet a magyar népzenei kultúránk megőrzéséért, ápolásáért végeznek az elkövetkező nemzedékeknek átadására.
A szervező Labdarózsa Népdalkör nevében megköszönjük a bál létrejöttében részvevők munkáját, akik hozzájárultak ahhoz, hogy több mint 200 ember jól érezze magát és virradatig mulathasson. Külön köszönetet mondunk a Csalafintáknak, a hartai Mari Jánosnak és kedves feleségének, akik minden alkalommal önzetlenül hozzájárulnak, gazdagítják tomboláinkat finom, ízletes savanyúságukkal, valamin hartai kolbászos és sonkás táljukkal.
Székely–magyar nemzeti örökségünk megőrzése és továbbadása legfőbb célunknak kell, maradjon, mert „A hagyomány, élő folyam, amely összeköt minket az eredettel, és amelyben mindig jelen van az eredet, ez a folyam vezet el minket az örökkévalóság kapujához.” (XVI. Benedek Pápa). Legyen az itthon, vagy otthon Erdélyben, egyaránt így kell lennie.
Orbán Éva, alapítvány elnök
