A Megmaradunk 3000 Vecsés Magyar Kultúrájának Ápolásáért Alapítvány Labdarózsa Népdalköre az elmúlt 5 évben négy alkalommal látogatott el Erdélybe, jártunk két ízben Kalotaszegen, majd a Mezőség és Szék tájain, idén pedig Háromszék és a Barcaság területére jutottunk el. Látogatásaink célja minden alkalommal a gyönyörű erdélyi vidékek természeti, történelmi, építészeti, néprajzi szépségeinek, hagyományainak megismerése, felfedezése, illetve közös népzenei fellépések (Körösfő, Kalotaszeg, Válaszút), kapcsolatok teremtése a határon túli magyar hagyományőrző népzenei együttesekkel.
Háromszék vármegye Kézdi-, Orbai- és Sepsiszék egyesüléséből jött létre 1562-ben. Szálláshelyünk Csernátonban, a Malom Panzióban volt, csodálatos természeti környezetben, a Malom-patak völgyében. Háromszéki kirándulásunk első útja Kézdivásárhelyre vezetett, ahol a szépen felújított főtér palotái között betekinthettünk az egyedülálló udvarhelyekbe, múzeumokba – Céhtörténeti Múzeum, Babamúzeum – majd az 1848–49-es szabadságharc hős ágyúöntőjére, Gábor Áronra emlékeztünk a város közepén felállított szobránál. Gábor Áron irányításával itt is öntötték az ágyúkat a honvédő magyar sereg számára. Az első ágyú egyetlen hiteles másolata a Céhmúzeum udvarán látható. Utolsó nap szülőfalujába, Bereckre is ellátogattunk.
Még ragyogott a nap, amikor tovább indultunk a Nyerges-tetőre, a székely szabadság honvédőinek emlékművét felkeresni. Odaérkezésünkre elszomorodott az idő, s az egyre sűrűbben hulló esőben meghatottan álltunk az emlékmű előtt, szemben velünk a kopjaerdő, melyet az eltemetett székely honvédek fölé állított az emlékező utókor. Végül Kézdiszentléleken a középkori erődtemplomot tekintettük meg.
Másnap a lovagok földjére, a Barcaságba indultunk. Első úti célunk Apáca község volt, a 17. században élt Apáczai Csere János pedagógus, tudós, filozófus, teológus szülőhelye. Emléktábla, mellszobor őrzi emlékét, ahol elhelyeztük koszorúnkat. A községben a néphagyományaikat (kakaslövés, élő kopjafás temető, farsangtemetés) a mai napig őrző csángó magyarok élnek, erről mesélt nekünk Sári néni, aki saját verseit, dalait is megosztotta velünk.
A törcsvári várkastély– melyet helytelenül Drakulához kötnek – megtekintése után Brassóba érkeztünk, ahol megtekintettük a keleti gótika utolsó gyöngyszemét, a Fekete templomot. Nagy örömünkre magyar nyelven kaptunk ismertetést, a templomban Mátyás király címerét is megpillantottuk. A főtéren gyönyörűen felújított házak, templomok, paloták fogják körbe a régi városházát. Egy hajdani fogadó helyén épült ház falán ez olvasható: „Itt járt Mátyás király, aki megevett hat tojást”.
A következő napunkon Erdővidék irányába indultunk, Kisbaconban Benedek Elek emlékháza volt az első megállónk. A kertben nem tévedhettünk el, Elek apó idézetei vezettek bennünket. Talán nincs is magyar, aki gyermekkorában ne hallott, olvasott volna meséket Benedek Elek tollából, aki összegyűjtötte, leírta a székely, magyar, sőt, világszép népmeséket. Villájában szépen elrendezett emlékkiállítás látható, leszármazottjai, s azok hozzátartozói ápolják emlékét.
A nap befejezéseként egy rendkívül gazdag, sokrétű gyűjteményt, a csernátoni Haszmann Pál Múzeumot tekintettük meg. A közel két hektár területen a székelység épített örökségei – székely házak és kapuk láthatóak. Egyedülálló a mezőgazdasági szerszámokból és gépek, az öntvénykályhák és hangsugárzó eszközök gyűjteménye.
Szálláshelyünkre visszatérve bekapcsolódtunk a projektnap menetébe: kenyérsütés, kürtőskalács sütés, közös éneklés, citerázás a kézdivásárhelyi néptáncos, népdalénekes vendégekkel.
Másnap Gelencére indultunk. A XIII. századi műemléktemplom a Világörökség része, ahol a Kárpát-medence egyik legépebben megmaradt Szent László freskói találhatók.
Csomakőrösön, a Kőrösi Csoma Sándor emlékkiállítás, Zágonban, a Mikes-Szentkereszty-kúria megtekintése várt ránk. Mikes Kelemen, II. Rákóczi Ferenc íródeákja menekültként, szülőhazájától távol élt. A házban még rajta kívül Kiss Manyi színésznő, Domokos Géza író életútja és a Szentkereszty család története is látható.
Az Ojtozi-szorosnál a kis templom melletti emlékművet, melyet a szorosban elesettek emlékére állítottak, mi is megkoszorúztuk.
Utazásunk során az együtt átélt élmények tovább erősítették összetartozásunkat, tisztelegtünk a múlt nagy alakjai előtt, akik örök emberi értékek mentén éltek, hűségből, kitartásból, hazaszeretetből, erkölcsi tartásból ma is példát adnak nekünk.
Labdarózsa Népdalkör és Citerazenekar
