In memoriam Bükk László (1941–2024)

Bükk László, aki 1998–2006. között két cikluson át volt a város polgár-mestere, 2024. június 4-én elhunyt. 

Bükk László 1941. február 16-án született Budapesten. Élete kalandosan indult. Kicsiny gyermekként megismerhette a beérkező front borzalmait. Az általános iskolát Újpesten végezte el, de élete – családjával együtt – 1956-ban vett éles fordulatot. A család 1956 novemberében menekülni kényszerült a szovjet megszállás miatt. Az utolsó pillanatban indultak a zöldhatárnak. A szovjetek már lőttek ekkor, és a család szét szakadt. A többiek átjutottak. Lacika a magyar oldalon maradt, és egy családnál lelt menedéket. Segítségükkel jutott vissza Újpestre, a nagymamához.

A drága nagymama mellett a Szalézi rend vette pártfogásba a fiatal fiút. Nevelték, tanították Lászlót, aki értelemszerűen papnak készült. Elmondása szerint ez logikus döntés volt, hiszen gyermekként is vallásos nevelést kapott, és a nagymama mellett a szaléziek nevelték emberré. Ugyanakkor mindig is az elveszett családja helyett egy saját nagycsaládra vágyott.

Ez persze felszentelt papként elérhetetlennek tűnt.

Vecsésre került az Andrássy-telepi plébániára Bognár Ferenc plébános atyához. Káplánként szolgálta a híveket, amikor eljött életének második éles fordulata.

Bányász Béla festőművész és felesége, Ágnes asszony a négy gyermekkel állandó látogatói voltak a templomnak. László itt ismerte meg későbbi feleségét, Ritát. Szerelem lett belőle, és ahogyan később mondta: „Négy gyermekes, nagycsalád közelébe kerültem. Ez volt álmom mintája, éreztem, sorsforduló lesz az életemben.”

Így is lett, de nem volt egyszerű a történet. A papi szolgálat elhagyásának kérvényezése végül a Vatikánig is eljutott, ami után az engedély is megérkezett. Elhárult a súlyos jogi akadály, és 1971-ben megházasodhattak.

László víz- és csatorna üzemmérnöki diplomát szerzett. Hosszú éveken át a Pest Megyei Víz– és Csatornaszolgáltató Vállalat budaörsi központjában dolgozott. Példamutató szorgalommal végezte munkáját, és lépegetett előre a ranglétrán. Az utazás órákat vett el, és kevés szabadidejét, főként a hétvégéket a családi fészek felépítésére kellett szánni. Közben teljesült a legfontosabb álom, meglett a nagycsalád. Megszületett a négy gyermek! Két fiú és két lány.

A rendszerváltással megszűnt az addigi munkahely, de a vecsési kirendeltség-vezetőt keresett. A szerencsés egybeesés Vecsésre hozta őt. A helyieknek ismerős, hogy ez idő tájt volt nagy vízhiány, erősen nitrátos és nitrites lett a víz. Csecsemők számára tilos is volt a fogyasztása. Az önkormányzattal karöltve sikerült a biztonságos és bőséges vízellátást biztosítani. Eddig is ismerte a helyi viszonyokat, de most testközelből tapasztalta, hogy sok még a feladat.

1998-ban Vecsés pályázati forrást nyert el a szippantott szennyvíz kezelésére és csatornahálózat gerincvezetékeinek kiépítésére. Közbeszerzési eljárások többszöri sikertelensége már a források elvesztését jelezték.

A helyhatósági választáson ez is sokat nyomot a latba, de tény, hogy minden szavazókörzetben Bükk László nyerte a polgármesteri választást. A testülettel mestermunkát végeztek rekord gyorsasággal. Megmentették mindkét beruházás anyagi forrását, amelyek azután meg is valósultak!

Egy 1999 decemberi cikkben ezt mondja: „Nézzék, polgármester-iskola nincs; az élet iskolája, a belső értékek és természetesen a kollégák segítsége az, amivel a feladatokat becsülettel meg lehet oldani.
A víz szolgáltatása területén dolgoztam évtizedeken át. Ha víz nincs, szinte az élet is megáll. Ez állandó felelősségérzetet alakított ki bennem, amelyet most hasznosíthatok.” Kicsit később: „felelősségét és kötelességét mindenki a saját erkölcse szerint méri.”

Ő ennek maradéktalanul megfelelt. Emberségére, tisztességére a városért érzett felelősségére soha, senki egyetlen elmarasztaló szót sem mondhatott.

Hogy mi minden történt a nyolc éve alatt?

Az említett víz- és csatorna beruházás mellett lettünk város, és volt a millenniumi ünnepség. Ekkor kezdődtek el azok a giga beruházások, amelyek az utána következő időszak – a mát és a jövőt – érintően óriási iparűzési adóbevételeket hoztak. Itt az M0 és az M4 elkerülő szakaszaira, a Market Centralra gondolunk a vasúti aluljáróval együtt. De mondhatnánk a Falusi Óvoda korszerűsítését, a szakrendelő teljes modernizálásának, átépítésének kezdetét.

Közben készült az útépítési koncepció, amely a csatorna­beruházás után a felszabaduló anyagi forrásokkal már az ő távozását követően vett lendületet.

A második négy év lejártához közel egyre többször mondta, eljött a pihenés, a családdal való törődés ideje.

Munkáját később a testület díszpolgári címmel honorálta. Vállalt még egyéb közéleti feladatokat, de figyelme a közben felnőtté cseperedő gyermekei és főként unokái felé fordult.

Az idő kerekei azonban egészségét kikezdték, a motor néha csak zökkenőkkel, orvosi segítséggel működött. Pár hete már azt írta: „…én nagyon rossz állapotban vagyok.”

Érezni lehetett, hogy közel a baj, amin a szerető és aggódó nagycsalád sem tud segíteni.

Az élet nagy dramaturg. Ő, aki a nagycsalád szerelmese és gondviselője, az összetartozás ápolója volt, éppen június 4-én, nemzetünk összetartozása napjának utolsó pillanataiban adta át lelkét mindenható Istenének, akihez mindig hűséges maradt.

Nyugodjon békében, tiszta lelke és személye biztosan jó társaságban lesz végső nyughelyén.

Az önkormányzat saját halottjának tekinti Bükk László polgármestert. Örök nyugalomba 2024. június 19-én római katolikus szertartás szerint helyezték a vecsési temetőben.

Szalontai János