Nehéz lenne a 21. század emberét telefon nélkül elképzelni. Épp ilyen nehéz azt a kort felidézni, mikor a telefon még rendkívüli eszköznek számított, és messze földről csodájára jártak. Ma a telefonok hétköznapi eszközök, és már csak nevükben telefonok, jóval túlmutatnak az eredeti rendeltetésükön. Használatuk annyira elterjedt, hogy már telefonkönyvekre sincs szükség. De hogy is kezdődött a történet?
Az 1850-es években fektették le Magyarországon az első távíróvonalakat, ekkor érkezett hazánkba Samuel Morse nagy vívmánya, a távíró. Ennek elvén, több kutató munkájának eredményeként, 1876-ban szabadalmaztatta az amerikai Graham Bell a telefont. Ugyanekkor már dolgozott a telefonon a sokoldalú tudós, Thomas Edison is. Ez azért fontos, mert Edison egyik legfontosabb munkatársa és egyben barátja, hazánkfia, a székely Puskás Tivadar volt. Puskás Tivadar öccse, Puskás Ferenc hozta Magyarországra az első telefonokat. Már 1877-ben, a szabadalom elfogadása után egy évvel megtörtént az első telefonálás Magyarországon. A budai postapalotában 180 méter távolságra telefonált beosztottjainak Takács János igazgató, és Vörösmarty versét, a Szózatot szavalta el. A kísérlet sikerült.
1879-re Edison tökéletesítette a telefonálást, megkezdődhetett az új szerkezet kiépítése. Érdekes, hogy ekkoriban a távbeszélő szó még egyenrangú volt a telefonnal, illetve voltak olyan szómagyarítások, melyek aztán nem működtek a gyakorlatban. Ilyen volt a távszóló, messzeszóló, messzirebeszélő, hangvezető vagy hangvivő szavunk.
Puskás Ferenc 1879-től engedélyt kapott a budapesti telefonhálózat kialakítására. Miközben ezen dolgozott, folyamatosan járta a vidéket, ahol Bell és Edison távbeszélőjét mutatta be. Gyöngyösön például először hallhattak a magyar emberek a telefon mellett a fonográfról is. Sőt, meghallgathatták felvételről Blaha Lujza énekét! 1882-ben elkészült az első budapesti telefonkönyv, majd megindult a hálózat kiépítése vidéken is. A távbeszélőközpontok a helyi postákon jöttek létre. 1883-tól Ferenc bátyja, Puskás Tivadar folytatta a munkát. Őt a telefonközpontok feltalálójaként emlegetjük, valójában a Telefonhírmondónak, a rádió és a podcast ősének feltalálója. Viszont valóban neki köszönhetjük a hazai telefonközpontok kiépítését.
Vecsésre az 1890-es évek végén érkezett meg a telefon. 1899. június 9-étől a vecsési postán távbeszélő hivatal működött, melynek hívószáma is volt. Aki Vecsést hívta, annak a Morse ábécé „O” betűjét (– — –) kellett tárcsáznia. 1901. szeptember 1-jétől Vecsésről külföldre is lehetett telefonálni, egyelőre csak Alsó-Ausztriába.
Az első helyi telefontulajdonosok neve fennmaradt egy 1906-os telefonkönyvben. Hatan voltak. Az „O” után a következő bekapcsolási számokkal:
- 1. Jálics Géza. Szőlősgyáli birtokos. Gyáli kastély.
- Deutsch Sándor, Halmy József édesapja. Vecsési birtokos. Felsőhalomi kastély.
- Herbacsek H. és Fia. Vecsési kereskedő cég.
- Steiner Frigyes. Ferihegyi bérlő. Ferihegyi kastély.
- Klein Miksa. Halomegyházi bérlő. Andrássy kastély.
- Községi elöljáróság. Községi bíró: Matheisz János.
A kis ismertető elkészítésében korabeli folyóiratok és napilapok voltak segítségemre: a Fővárosi Lapok, a Hölgyfutár, a Képes Néplap, a Magyar Nyelvőr, a Pesti Hírlap és legautentikusabbként a Posta és Távirda Rendeletek. Viszontlátásra! Viszonthallásra!
Kiss Gábor, Vecsési Honismereti Kör
