Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága” Jn 8,12.
Sok-sok évvel ezelőtt, mikor még nem volt semmi, csak fekete űr, Isten fényt teremtett, majd megalkotta a világot. Volt nappal és éjszaka, voltak felhők és óceánok, élettől nyüzsgött a Föld. Isten saját képmására megformálta az embert, és az ember Isten mellett élt. Csodálatos volt minden! Minden úgy volt, ahogyan Isten megalkotta.
De egy napon megjelent a bűn, és ezzel együtt a sötétség is. A sötétség pedig csak nőtt és nőtt, ahogyan a bűn elhatalmasodott az ember felett. Az emberek hazudtak, csaltak, loptak, bántották egymást. A Földön nagy lett a sötétség. Bár világított a Nap, a Hold, és a csillagok is, de az emberek szívébe sötétség költözött. Az emberek eltávolodtak Istentől, elvesztek a sötétségben. Voltak olyanok is, akiknek hiányzott Isten. Elkezdték keresni, de ők sem találták. Az emberek boldogtalanok voltak, mert hiányzott nekik a teremtett rend, Isten közelében lenni.
Istennek fájt az embert így látni. Az emberek a sötétségben csak magányosan bolyongtak, de Istent nem tudták megtalálni. Ezért elhatározta, Ő maga jön el az ember után. De nem, mint hatalmas Isten, hanem mint kisgyermek.
Karácsony éjszakáján 2000 évvel ezelőtt Isten világosságot ajándékozott az embereknek. A világosságot Jézus Krisztusnak hívták. Isten fia kisgyermekként Betlehemben született. Nem az arany csillogásában, a drágakövek csalfa fényében egy palotában, hanem egy barlangistálló sötét mélyén. A fényesség ő maga volt. Fénye beragyogta az istállót, szüleinek, a pásztoroknak és a bölcseknek a szívét azon az éjszakán. Ő lett a reménységet adó fény, a meleget sugárzó szeretet, az élet maga.
Jézus egész életében Isten szereteteként világított. Az ő fénye ragyogott vissza az embereken is. Az ő szívének a melegsége, mint egy gyertyaláng égett a sötétben, és már nem volt többé sötétség. Az emberek ismét elkezdtek szeretni: szeretni Istent és egymást! Jézus fénye sok kis gyertyalángot gyújtott meg, és a gyertyalángok fénye csak nőtt és nőtt. Mindenki érezte az Isteni szeretet melegségét, aki csak látta és hallotta Jézust.
Ez a gyertyaláng, amelyet Isten gyújtott fia által, még ma is ég azokban, akik hisznek benne. Ez a gyertyaláng ég benned és bennem is. De ezt a lángot te is tovább adhatod! A te lángod a te hited! Ha hiszel Jézus Krisztusban, az ő szeretetében, akkor a fénye rajtad is ragyog. A fényedet más is láthatja kedvességedben, jószívűségedben, a mások iránti szeretetedben. Ez tükröződik kifelé. A benned lévő lángból adhatsz azoknak, akik még nem ismerik Jézust. Legyél te is fény!
Jézus mondja: „Ti vagytok a világ világossága” Mt 5,14.
Imádság
Drága Istenünk! Köszönjük szépen, hogy te a sötétségbe is utánunk jöttél. Köszönjük, hogy sok bűnünk ellenére te voltál az, aki szeretetedet megmutatva elküldted fiadat, hogy fényként ragyogja be reménytelen életünket. Köszönjük, hogy ez a fény, mely 2000 évvel ezelőtt gyulladt Betlehemben, a jászolban még ma is tovább él azokban az emberekben, akik hisznek benned és követik Jézus Krisztust. Add, hogy bennünk is meggyulladjon ez a fény, vagy erősítsd meg azt, ha éppen csak pislákol. Ha pedig nagy lánggal ég, add, hogy mi is továbbadhassuk azt! Ámen.
Földesiné Füredi Katalin református hittanoktató
