Nyár elején ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját a Bálint Ágnes Kulturális Központ. A ház jelentős változásokat hozott Vecsés kulturális életébe. Az elmúlt évtizedről és a jövő terveiről az intézmény vezetőjével, Kis Tóth Jánossal beszélgettünk.
Fontos dátum Vecsés életében 2013. május 24. Ezen a napon adták át a Bálint Ágnes Kulturális Központot, és ebből az alkalomból rendezték meg az első Bálint Ágnes Mesefesztivált. Az elmúlt tíz évben a kulturális központ és a rendezvény is szép ívű pályát futott be – erősítve Vecsés jó hírét – hiszen a ház és a Mesefesztivál is országszerte ismertté és elismertté vált. A jeles napra Kis Tóth János igazgató így emlékezett vissza: „A kulturális központ megnyitója egy Mesefesztivál keretében történt. Ezt a rendezvényt egyébként is szerettük volna megszervezni, és azt gondoltuk, egy olyan ünnepélyes alkalomra is méltó lehet, mint a ház átadása. Minden nagyon jól sikerült, nagyon sok látogatónk volt, az egész épületet bejárhatta a közönség. Megmutattuk a színháztermet, a legkisebbek már az első napon birtokba vehették a játszóházat. A téren Rúzsa Magdi koncert volt, elképesztő nagy bulit sikerült összehozni. A Mesefesztivál is jól sikerült, ezért elhatároztuk, hogy ezt a rendezvényt minden évben megszervezzük.”
– Minden kezdet nehéz – tartja a közmondás. Igaz volt ez a Bálint Ágnes Kulturális Központ beindítására is?
– Az indulás mindig nehéz, nekünk is megvoltak a problémáink, hiszen még nem volt gyakorlatunk egy ekkora intézmény működtetésében, ezért eleinte csak reméltük, hogy működni fog, amit elképzeltünk. A tervezővel nagyon sok hasonló kaliberű házat bejártunk Budapesten, hogy ötleteket szerezzünk. Azokat a jó elképzeléseket kerestük, amelyek érdemesek arra, hogy átvegyük, de figyeltünk a hibákra is, amiket szerettünk volna elkerülni. Amikor az alapkoncepciót kialakítottuk, az volt az első gondolatunk, hogy nem hozhatunk magunkkal mindent a József Attila Művelődési Házból. Például nem szerettünk volna vásároknak helyt adni, mert úgy gondoltuk, az ilyen jellegű rendezvények nem ide valók. Szerencsénk volt, hogy a képviselő-testület is támogatta az elképzeléseinket. Sikerült létrehozni egy reprezentatív helyszínt, egy multifunkcionális teret, ahol koncerteknek, színházaknak, báloknak egyaránt helye van. A házat a kornak megfelelő technikával látták el akusztikus mobil elválasztófalakkal, elhúzható lelátóval, elbontható színpaddal. Ehhez párosult, hogy van egy éttermünk, amely ki tudja szolgálni a programokat, illetve itt kapott helyet a könyvtár és egy játszóház, ami akkoriban abszolút nem volt megszokott egy kulturális központban. A közönség nagyon jól fogadta a színházi előadásokat, majdnem mind teltházas volt. A közösségeink a megnyitás után rögtön birtokba vették a házat, ezért már a kezdetektől fogva pezsgő élet zajlik a falak között.
– A József Attila Művelődési Ház vezetése után szakmai szempontból milyen új kihívásokkal kellett szembenézniük?
– A József Attila Művelődési Házban öt fő dolgozott, egész más munkamegosztásban, mint amit a BÁKK megkíván. A JAM Házban inkább a közösségépítés volt a hangsúlyos feladatunk. A BÁKK 2013-ban már 14 fővel nyitotta meg a kapuit, egész más struktúrában, új szervezeti felépítéssel, ehhez természetesen fel kellett nőni. Magam mögött kellett hagyni azt a szemléletet, amit megszoktam a JAM Házban. Azt a részét is, hogy mindent egyedül szeretnék megoldani. Rá kellett jönnöm, hogy a feladatokat át kell adni a kollégáknak, akik egyébként ezeket nagyon ügyesen és jól oldották meg. Sok mindent együtt tanultunk meg abból, hogyan kell egy olyan szervezetet működtetni, ahol sokféle ember dolgozik különböző munkamegosztásban. A JAM Házban egy kockás füzetben vezettük a programjainkat, a BÁKK-ban pedig egy vállalatirányítási rendszer segíti a munkánkat, mert másképp nem lehet egy 2800 négyzetméteres házat működtetni. Az itteni munka másfajta nézőpontot és hozzáállást igényel, amit nekünk is meg kellett tanulni.
– Laikusként azt gondolhatjuk, hogy Budapest szomszédságában nehéz lehet folyamatosan teltházas programokat szervezni, mert a főváros könnyen elszívhatja a kultúra iránt érdeklődő vecsési közönséget.
– Budapest közelsége és az óriási kulturális kínálat veszélyt is jelenthet, de ezt lehetőségként is felfoghatjuk, hiszen ha jól végezzük a dolgunkat, és vannak erősségeink, akkor erre talán egy idő után a fővárosi emberek is felfigyelnek, és akár el is látogatnak hozzánk Vecsésre. Egyébként úgy gondoljuk, hogy egy hagyományokkal rendelkező kulturális központ vagyunk, korszerű épülettel, ami vonzó lehet a vecsésiek számára. A színházi előadások és a koncertek abszolút népszerűek. A marketing tevékenységünket kimagaslónak tartom, ezt szakmai berkekben is folyamatosan bemutatjuk. Úgy vélem, hogy a helyi általános iskoláknak és óvodáknak is tudunk változatos programokat kínálni. A könyvtárral és az étteremmel egymást erősítő kapcsolatrendszerünk van. Fontos, hogy együttműködünk a helyi közösségekkel. Emellett – bár nem tűnik nagy dolognak –
mégis fontos kiemelni, hogy itt nálunk ingyenes a parkolás, de gyalogosan is könnyen megközelíthetőek vagyunk a vecsésiek számára. Ez sokaknak lehet fontos szempont. A munkatársaink elkötelezettek és képzettek, ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy sok esetben túlterheltek, és a fővároshoz képest alulfizetettek, a főváros munkaerő-elszívó hatását ezért aggasztóbbnak tartom. Az önkormányzat mindent megtesz a lehetőségeihez mérten, és abban reménykedünk, hogy az állam is rendezi majd ezeket a béreket. Mindezek ellenére elmondható, hogy egy nagyon jó, összetartó csapat alakult ki a BÁKK-ban az elmúlt évek alatt.
– Mi az, amire a leginkább büszke az elmúlt tíz évből?
– Sok szép eredményünk van, nehéz lenne egyet kiemelni. Az elmúlt tíz év alatt több mint 720 ezer látogatónk volt. Kétszer lettünk minősített közművelődési intézmény, 2015-ben és 2021-ben, ez például fontos mérföldkő volt a ház életében. A pályázati és szponzorációs támogatásaink összege tíz év alatt több mint 60 millió forint volt. Országos hírű lett a Mesefesztivál, Bálint Ágnes írónő születésének 100. évfordulójára egy nagyon sok embert vonzó rendezvényt tudtunk szervezni. A szabadtéri rendezvények terén is sikerült maradandót alkotni a KultúrSokk rendezvényekkel. 2015-ben itt zajlott le a Kultúrházak éjjel-nappal című országos esemény megnyitója, amit Hoppál Péter államtitkár úr nyitott meg. 2016-ban a magyar népművelők 33. szakmai konferenciáját bonyolítottuk le. Tavaly csatlakoztunk a Petőfi 200 emlékévhez, ezeket a programokat azóta is csináljuk. A pandémia ideje alatt kicseréltük a lelátónkat, napelem került a házra, javítottunk a hang- és fénytechnikán, és megújítottuk a ház arculatát. Ezek mind fontos előrelépések voltak a központ életében.
– A világ folyamatosan változik, Magyarországon pedig különösen nehéz időket élünk át, és nem látszik, hogy a közeljövőben jó irányba fordulnának az események. Mire számít, milyen kihívásokkal kell szembenézniük a következő időszakban?
– Olyan kihívások, változások körvonalazódnak előttünk, amelyek a ház életében fontos megújulást igényelnek majd. Anyagi szempontból például jelentős kihívás, hogy a fellépők honoráriuma folyamatosan emelkedik. Arra törekszünk, hogy a rendezvényeink legalább nullszaldósak legyenek. Az energiaárak növekedését annak ellenére nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy modern házról beszélünk, amely napelemekkel, hőszivattyús hűtéssel és fűtéssel rendelkezik. A kultúra terén a legnagyobb kihívást a fiatalok beintegrálása jelenti, hiszen a kultúrafogyasztási szokásaik eltérnek a ház adottságaitól. Ezzel kapcsolatban egy kutatást is végzünk, nagyon reméljük, hogy a végén látni fogjuk majd, hogy milyen irányba kell lépnünk. Olyan komplex megoldásokat kell kialakítanunk, amelyekkel azonosulni tudnak. A klubkoncerteket már próbáltuk elmozdítani az érdeklődési körük felé, de több más nekik szóló programmal, rendezvénnyel is készülünk. A színházi előadásokban is szeretnénk változásokat, jó évadokon vagyunk túl, de szeretnénk több olyan darabot idehozni, amelyek talán katartikus élményekkel is szolgálhatnak. A Mesefesztivál programjaiban is szeretnénk megújulni, jövőre gyermekekkel foglalkozó tudományos konferenciát rendezünk a fesztivál előtt. A technikai igényekkel is lépést kell tartanunk, ezért a hang- és fénytechnika megújítása is szerepel a terveink között. A közművelődési csoportjaink eredményei fantasztikusak, a Balla Péter Népdalkör például hat Arany Páva díjjal és egy Arany Páva nagydíjjal is büszkélkedhet, a Concerto Harmónia énekegyüttes sok megmérettetésen vett részt, és büszkék vagyunk a 32 éves Gammel Körre is. Ezekkel együtt azt is szeretnénk, ha a következő időszakban a csoportok is megújulnának egy kicsit, ez a munka is folyamatban van. Abban biztos vagyok, ahogy az elmúlt időszakban, úgy a következő években sem fogunk unatkozni.
Szöveg és kép: Varga Norbert
