„Apád fia vagy, aki nekem egy igen kedves barátom volt, rendkívül szerettem a lényét, a kedves figyelmét és gavalléros gesztusait, leveledből látom, hogy nem esett messze az alma a fájától…” (Selmeczy Lászlóné, a két háború közti Magyarország egyik legjobb lovasa Halmy József fiának. 1957)
Tavaly áprilisban érdekes és értékes e-mailt kaptam egy bécsi orvostól. Azt írta, hogy az interneten rátalált a Halmy családról írt könyvemre, és szeretne beszélgetni velem. Kiderült, hogy szülei a legjobb barátai voltak a már elhunyt Halmy Sándornak (Halmy József fiának) és feleségének. Halmy Sándor 2000-ben, felesége 2016-ban hunyt el messzi idegenben. Végakaratuk az volt, hogy hagyatékuk kerüljön vissza szeretett hazájukba, Magyarországra. Itt kezdődött egy máig tartó levelezés…
A Halmy család
Mit adott a Halmy család Vecsésnek? Deutsch József, Halmy József nagypapája 1872-ben földet vásárolt Felsőhalomban, és juhászatot, tehenészetet, tejgazdaságot hozott itt létre. A gazdaság központja a mai Széchenyi út Pest felőli végénél volt. 1884-es halálakor fia, Deutsch Sándor vitte tovább a felsőhalmi gazdaság ügyeit. Ő kibővítette a tejgazdaságot egy szőlészettel, melyet feleségéről Anna-telepnek nevezett el. Az itt termelt borok a millenniumi kiállításon rangos díjakat nyertek. Deutsch, mint Magyarország egyik kiváló pénzügyi szakembere, nemesi címet kapott a királytól, és felvette a Halmi nevet. (Fia a Halmit Halmyra változtatta.) Ebben az időben építtette fel a vecsési kastélyt, mellette egy messze földön híres arborétummal. Támogatta a vecsési falusi iskolát, kórházat alapított Budapesten, alapítója volt a Magyar Földrajzi Társaságnak és egyik felvirágoztatója a magyar malomiparnak. Halála után felesége, majd fia, Halmy József folytatta munkáját. Halmy József Vecsés történetébe örökre beírta nevét a Halmy-telep alapításával és a sportpálya adományozásával. E mellett kegyura lett a falusi templomnak, díszelnöke a Vecsési SC-nek, tagja a Vecsési Polgári Körnek, nagy támogatója a vecsési tűzoltóknak, a vasutasoknak és a cserkészeknek.
„Bújt az üldözött…”
Az 1930-as években, Hitler hatalomra jutása után, sötét fellegek kezdtek gyülekezni Európa felett. Bár Halmy József Erdély 1916-os védelméért kitüntetésben részesült első világháborús veterán volt, bár kikeresztelkedett, fia pedig születésekor meg lett keresztelve, az 1938-tól hozott zsidótörvények és rendeletek az üldözöttek közé taszították őt és a családját. A csalódások hatására Halmy József szíve 1941 februárjában hirtelen megállt. Felesége, Wolfner Lili és az akkor 21 éves fia, Halmy Sándor hiába próbálkoztak azzal, hogy megmentik a gazdaságot és a kastélyt, az 1942-ben hozott negyedik zsidótörvénnyel az állam elrabolta minden vecsési vagyonukat. 1944-ben már az életüket kellett menteni. Ebben az időben a család mellett egy bátor ügyvéd, Borbás Gáspár állt, ő segítette az özvegyet és a fiát. Borbásról tudni kell, hogy híres labdarúgó volt, ő szerezte a magyar válogatott és az FTC első gólját. 1944-ben a gettóba zárt özvegy és fia életét Raoul Wallenberg hamis svéd papírjai és a szerencse mentették meg. A szűkebb család tizenkettő tagja erőszakos halált halt az üldöztetés alatt. A háború után Wolfner Lili pereskedni próbált a vecsési birtokáért, de a berendezkedő hatalom számára újra üldözendő vadnak számított.
A faji alapú üldöztetést felváltotta az osztályalapú gyűlölet, most a társadalmi helyzet lett a bűn. Halmy Sándor még a vasfüggöny leereszkedése előtt elmenekült az országból. Wolfner Lili kitartott, nem akarta elhagyni Magyarországot. Az új rendszer azonban pesti lakását is elvette, és erőszakkal kitelepítette. 1956-ban így ő is ment a kétszázezerrel. A vecsési arborétum és kastély az enyészeté lett, a gazdaság soha többet nem érte el a háború előtti szintet. A Halmy-telepet Halmi-telepre, a Halmy teret Kun Béla térre, a Halmy utcát pedig Fürst Sándor utcára keresztelték át.
Új élet
Anya és fia Londonban találkoztak, ahol a „kis Halmyra” rátalált a szerelem. 1956-ban feleségül vette a stájerországi, szegény sorból való Elisabeth Schlagbauert, akit édesanyja aztán lányaként szeretett.
A házaspár és özvegy Halmy Józsefné Kanadába költöztek, a Csendes-óceán partján telepedtek le egy emeletes ház egyik lakásában. A lakásuk olyan volt, akár egy múzeum. Minden Magyarországra, Budapestre és Vecsésre emlékeztetett. Sándornak és Lislnek nem született gyermeke, házasságuk mégis hosszú és boldog volt. Nagy támogatói lettek világszerte az SOS Gyermekfalvaknak, és alapítványt hoztak létre tanulni vágyó szegény fiataloknak. Örökségüket gyermekfalvakra és egy osztrák házaspárra hagyták, a legjobb barátaikra. De miből is áll ez az örökség? És mi kerül belőle haza, Vecsésre? (Folytatása következik.)
Kiss Gábor, Vecsési Honismereti Kör
