„Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra.” (Ézs /Iz. 1-17)
Imafüzetben kaphattuk meg az imahét imádságait, gondolatmenetét és a szertatás rendjét. De a füzet kitér arra is, hogy ez csupán ajánlat, ha indokolt, az egyes felekezetek, imaházak, templomok vezetői változtathatnak a programon.
A füzet figyelmeztet az Úr hangjára: „ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom a szemem, bármennyit is imádkoztok, nem hallgatlak meg benneteket, hiszen kezetekhez vér tapad. Mossátok tisztára magatokat, ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok meg jót cselekedni. Törekedjetek igazságra”.
A próféta, aki az Úr üzenetét közvetíti Kr. e. a VIII. században élt Júdában. Szükség volt akkor a kemény szóra az akkori viszonyok miatt, de ezek a figyelmeztetések nekünk is szólnak. Ha vér nem is tapad a kezünkhöz, de bűneink, mulasztásaink bőven vannak, ezért nekünk is kell keresni az alkalmat, hogy a bűneinktől megtisztuljunk.
Az Úr bátorít bennünket „ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. Tisztuljatok meg és ne tegyetek többé rosszat. Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítséget a rászorultakat.” Ezek a figyelmeztetések jelen helyzetünkre is különösen időszerűek.
Vecsésen az imanyolcadot január 15-én, vasárnap a református templomban kezdték. Itt Téglás Lajos baptista tiszteletes úr vezette a szertartást. 16-án hétfőn a Baptista imaházban volt a szertartás Heinemann Ildikó evangélikus lelkész vezetésével. 17-én, kedden a Szent Kereszt templomban Dömötör Norbert református tiszteletes működött közre. 18-án, szerdán a Halmi telepi kápolnában Töttös János tartotta az elmélkedést. 19-én az Erzsébet téri katolikus templomban Heinemann Ildikó prédikált. 20-án, pénteken a református templomban Huszka Mihály plébános atya vezette a szertartást. 21-én, szombaton az evangélikus templomban Dömötörné Molnár Krisztina református lelkészasszonyt halhattuk. 22-én, vasárnap a Petőfi téri Jézus Szíve templomban Frics Zoltán hirdette az igét. Az imahét folyamán több alkalommal is elhangzott: „Tanuljatok meg jót cselekedni, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot!”
Az első nap felvetődött a kérdés, amit Jézushoz intéztek tanítása során: „Ki az én felebarátom?”. Azt a választ kaptuk, hogy az Úr nemcsak azt akarja, hogy a gyakorlatban legyünk igazságosak, tegyünk jót másokkal, hanem elvi szinten tegyük magunkévá, hogy mindig jót cselekszünk.
„A jó, jótett” tulajdonképpen azt jelenti örülni, örvendezni, jól érezni magunkat, valamit széppé tenni. Nekünk, keresztényeknek túl kell a lépni a válaszfalakon és a megosztottságon, hogy felismerjük és szeressük testvéreinket a Krisztusban.
„Istenünk, Te vagy minden bölcsesség forrása. Ezért fordulunk Hozzád és könyörgünk bölcsességért és bátorságért, hogy igazságot cselekedjünk, hogy a világban lévő rosszra a jóra mutató cselekvéssel válaszoljunk. Ámen.”
A szeretet, amelyre Isten hív, mindig olyan szeretet, amely közösségbe gyűjt minket.
A hatodik napon az Úr üzenete a következő volt: Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem. Az Újszövetségben Máté evangéliumában olvassuk Jézus szavát „Bizony mondom Nektek, valahányszor megtettétek ezt, akárcsak eggyel is az én legkisebb testvéreim közöl, velem tettétek meg.”
Az evangélikus templomban a hetedik napon Dömötörné Molnár Krisztina lelkészasszony prédikációjában szintén az igazság kérdését tárgyalta. Figyelmet felkeltően mutatta be egy váza segítségével: fontos a nézőpont, hogy valamit honnan nézünk, mert így jobban megérthetjük az igazságot.
Szöveg és kép: Nagy István Elek
