Kiszáradt a patak a nyáron

Mit tehetünk, hogy jobban megmaradjon az esővíz a területen?

Az idei, csapadékszegény, meleg nyarat a kertünkben is megéreztük, és természetesen a város külterületein is okozott problémákat. Ezek közül talán a patak kiszáradása a leglátványosabb, de nem az egyetlen. A mezőgazdasággal foglalkozóknak az öntözés sem mindig segített, hogy beérjen a termés. A nagy szárazságban többször keletkezett tűz a határban. A szálló por koncentrációja jóval magasabb volt – a Kispatak lakópark szélső házaiba például szó szerint befújta a legkisebb szél is a patak túloldalán lévő földúton közlekedő járművek által felvert port. A határt járva már tavasszal feltűnő volt, hogy a téli és koratavaszi csapadékhiány miatt nem alakultak ki kis tavacskák (ún. tocsogók), így sokkal kevesebb parti madarat tudtunk megfigyelni az előző tavaszhoz képest. Az állatok is próbáltak alkalmazkodni a helyzethez, így egyes fajok ebben az évben az itteni helyett máshol kerestek élőhelyet maguknak.

Tudósok, szakemberek dolgoznak azon, hogyan lehetne a leeső kevés csapadékot megtartani az adott területeken. A javaslataikból négyet szeretnék kiemelni, amik– rövid vagy hosszú távon – alkalmazhatóak lennének a város területén.

A háztetőről az ereszcsatornákon keresztül lezúduló esőt hordóba, tartályba gyűjtve felhasználhatjuk öntözésre a következő 1-2 hétben. Érdemes odafigyelni rá, hogy az így álló víz ne algásodjon, illetve fedjük le, hogy megelőzzük a szúnyogok szaporodását. Ha mégis nyitottan hagyjuk az edényt, rakjunk a tetejére egy lécet, amire a madarak rá tudnak szállni, ha inni szeretnének. Vannak már nagyon modern, a földben elhelyezhető tartályok, amikkel komoly esővízgyűjtő rendszert is ki lehet építeni.

A magasabbra meghagyott növényzet (akár a kertben a fű is), a talaj takarása (mulcsolás) vagy a tudatosan ültetett takarónövény nyáron hűvösebben tartja a talajt, vagy a patakparton árnyékolja a vízfelületet, ezáltal lassítja a párolgást. Takarásra kiválóan alkalmas a levágott sövény, a lehullott falevél és a lenyírt fű. Télen is érdemes alkalmazni, mert védi a felszínt, illetve segíti a csapadék hatékonyabb bejutását a talajba. Bár mostanában kevés a hó, de ha esik, a ház körüli kövezett részekről belapátohatjuk a virágos- vagy veteményeskertbe, ahol a letakart földön szép lassan olvad csak el.

A folyószabályozások idején még a sok csapadék okozott gondot, ezért építették ki a csatornákat a víz összegyűjtésére és gyors elvezetésére. Ma már azon gondolkodnak a szakemberek, hogyan tudják az adott területen tartani a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű esőt mesterséges medrekkel, gátakkal, árterekkel, kisebb holtágakkal, tavakkal, mert a folyókba eljutó víz komoly veszteség a jelenlegi aszályos időjárás esetén. Gyakorlatilag a szomszédunkban, a Duna-Tisza közi Homokhátságon már két éve bele is fogtak, hogy „visszaadják a vizet a tájnak” – több helyen is olvashatunk az eddigi változásokról. Át kell gondolni azt is, hogy az adott terület milyen gazdálkodásra alkalmas: az alacsony termékenységű szántóföldeket érdemes gyepesíteni vagy erdősíteni, ez javítaná a vízgazdálkodást is.

Miért jó a faültetés, az erdősítés? A szél erejét, ezáltal a szárító hatását csökkenthetjük megfelelő védő fasorokkal, sövényekkel. Az összefüggő, zárt erdők un. esőfolyosót alkotnak, azaz képesek a nedvességet, ezáltal a csapadékot tovább vinni, akár több száz kilométeren keresztül. Az erdőterületek csökkenésével sajnos ez a hatás egyre kevésbé érvényesül napjainkban. A fák gyökerei sokkal jobban hozzáférnek a mélyebb talajvizekhez, így melegebb, szárazabb időszakban is képesek a leveleiken keresztül párologtatni, kánikulában is hűvös van egy nagyobb erdőben. Az M0 és az Alacska pihenő megépítésével Vecsés sok erdőt veszített, amit azóta sem sikerült pótolni, sőt az ipari parkok újabb erdőket vesznek el.
A város erdősültségi aránya jócskán elmarad az országos átlagtól – a gazdaság és a természet egyensúlyának megőrzése érdekében ezen jó lenne végre változtatni.

Lengyel Hajnalka – Vecsési Madárles