A Lélek gyümölcse

Missziói gyülekezeti nap Vecsésen az evan­gélikus gyülekezetben.

Templomunkban március 21. óta működik a Menekült gyerekek iskolája, a Sátor suli egyesületünk szervezésben. Éppen ezért született meg az ötlet, hogy egy olyan missziói napot tartsunk, ahol a kárpátaljai roma testvéreinkkel együtt hallgathatjuk Isten igéjét. Amikor ezt az alkalmat elkezdtük tervezni, még itt volt köztünk Nagydobronyból Ámit Gyula és a felesége, de mire magvalósítás napja elérkezett, ők már hazautaztak. A suli viszont jelenleg is működik, cigány gyerekek járnak nap, mint nap a templomunkba tanulni. Így május 22-ére meghívtuk a Vecsésen lakó roma családokat is. Sajnos, közülük csak ketten jöttek el, de így is áldott és szemléletformáló napunk volt vasárnap.

Isten különösképpen formálta ezt az alkalmat. Szeverényi János missziói lelkész, aki az igehirdetés szolgálatát végezte volna, megbetegedett, de utolsó pillanatban igent mondott a megkeresésünkre Bakay Péter cigánymissziós lelkész.

A napot istentisztelettel kezdtük, ahol a Vecsernye kórus vezetésével gitáros könnyűzenei énekeket énekeltünk a hagyományos liturgia helyén. A kórust vezette és fuvolajátékkal az énekszámokat színesítette Koczor Kinga. Gitáron Szucsák Tamás kísérte az énekeket. Az imádságokat és az igét a gyülekezeti tagok olvasták fel. Bakay Péter a Galata levél alapján a Lélek gyümölcseiről prédikált. Arról beszélt, hogy a test cselekedeteivel szemben, amik rombolnak, tönkretesznek és ölnek, Isten gyermekei csodálatos ajándékban részesülnek a Lélek által. Ezek a gyümölcsök nem időszakiak, nem romlanak meg, nem kukacosak, hanem életet adnak, táplálnak, soha el nem fogynak. A kilenc gyümölcs: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás, olyan gyümölcsök, amik itt, a közösségünkben, a misszióban, a cigánymisszióban teremnek meg, amikor Isten egymáshoz vezet minket. Így nekünk, sosem szabad felednünk, hogy nemcsak azért vagyunk együtt, hogy jól érezzük magunkat, hanem küldetésünk van, és ennek a vecsési közösségnek is meg kell találni a küldetését, misszióját, és ha Isten így akarja, akkor éppen a cigányság felé, de mozdulnunk kell. Nem maradhatunk ülve, nem lehetünk csak magunkat tápláló közösség.

Az istentisztelet után három csoportban mélyítettük el az igehirdetésben hallottakat. Bakay Péter, Koczor Kinga és jómagam korosztályos megosztásban vezettünk bibliaköröket.

Az ebédet Gombár János és felesége Bar­tha Viktória készítette, a kukta szerepét End­reffy Zsolt töltötte be. A közösség tagjai sütivel egészítették ki a finom pörköltet és lángost.

Délután Farkasné Gombár Ildikó jött közénk, aki Franz Kett pedagógiai módszerrel dolgozta fel velünk a Lélek működését és gyümölcseit. Táncoltunk, dobáltunk lángocskákat megjelenítő selyemszalagokat, közös képet alkottunk, imádkoztunk.

A közös ima előtt vallottunk arról, hogy mit köszönünk meg Istennek, mi az, amiért a mai napon különösen is hálásak vagyunk. Hálásak vagyunk Istennek a közösségért, az együtt töltött időért, az igehirdetésért, a jó ebédért, a jókedvért, a különleges isteni szervezésért, ami csodás találkozásokat tett lehetővé. Kihagytam valamit? Biztosan.
A Szentlélek viszont nem hagyott ki minket. Erejét éreztük egész nap.

Heinemann Ildikó lelkész