A koronavírus-járvány miatt két év szünet után lépett fel ismét a Bálint Ágnes Kulturális Központ színháztermében a Vecsési Andrássy Gyula Általános Iskola Színe-Java színjátszó köre.
Február 4-én Kertész Erzsébet: Zsuzsi vakációja című ifjúsági regényét állította színpadra a darab rendezője, Veszprémi Klára igazgatónő. A színjátszó szakkörös diákok – és a darabban szereplő pedagógusok – produkcióját méltán jutalmazta hangos tapssal a közönség, az előadás színvonala felülmúlta a várakozásainkat.
Több mint húsz éve annak, hogy az Andrássy iskolában megalakult a Színe-Java színjátszó szakkör. Eleinte az iskola tornatermében mutatták be a színdarabokat, a Bálint Ágnes Kulturális Központ 2013 óta ad otthont az előadásoknak. Az iskola színjátszói általában évről évre új darabbal készülnek a magyar kultúra napjára, de az elmúlt két évben a járvány megtörte ezt a hagyományt. A Zsuzsi vakációját eredetileg két évvel ezelőtt mutatták volna be, de pandémia keresztülhúzta a számításokat. Időközben az első szereposztás diákjainak többsége elballagott az iskolából, ezért új szereplőket válogattak, a próbák is újra indultak, de a járvány újabb hulláma ismét közbeszólt és a színdarab parkolópályára került. Tavaly októberben kezdhették újra a felkészülést az iskola színjátszói, ekkor már a harmadik szereposztással, és mindössze négy hónapjuk volt arra, hogy tökéletesen begyakorolják a szerepeket. A darabot látva – és figyelembe véve, hogy nem egy művészeti iskola színjátszó csoportjáról van szó – minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a rövid idő ellenére maradéktalanul eleget tett az elvárásoknak a produkció valamennyi résztvevője. A színdarabot most is az iskola igazgatója, Veszprémi Klára rendezte, elmondása szerint ő is elégedett volt az előadással, és örült annak, hogy sikerült megnevettetni a közönséget. Hogy Kertész Erzsébet egy balatoni vakáció kalandjait bemutató regényéből rendezett darabot, az a véletlenek sokaságának köszönhető, de egyáltalán nem bánta meg, hogy egy könnyedebb művet vittek színpadra.
– Eleinte arra törekedtem, hogy olyan darabot adjunk elő, amelyet a színházakban is lehet látni – persze mindig másképpen szeretném megrendezni, mint ahogy láttam – mert ezek általában jól eljátszhatók. Így adtuk elő többek között a Légy jó mindhalálig musical változatát élő énekkel, aztán a Geszti Péter-féle Dzsungel könyvét vagy Fazekas Mihály Ludas Matyiját. Egy idő után ezek a darabok elfogytak, azóta is mindig magyar írók regényei közül választok újat. Ez úgy történik, hogy a könyvtárban kiválasztok több könyvet, ezeket otthon elolvasom, közben pedig elképzelem, hogy mit tudok hozzátenni, mert a rendezés szempontjából az is fontos, hogy mindig legyen valami nem megszokott újítás az aktuális darabban. A mostani egy könnyedebb előadás volt, de nem is kell feltétlenül mindig mély mondanivalóval rendelkeznie, sokszor elég, ha csak szórakoztat. Ez egyébként egyáltalán nem olyan könnyű, sok esetben egyszerűbb könnyeket csalni a nézők szemébe – a Mi, szemüvegesek című színdarabbal ez sikerült is –, mint mosolyt az arcukra. Jóleső érzés, hogy ez most sikerült – mondta az igazgatónő.
Laikusként nézve a darabot egyik szereplőn sem vettük észre, hogy különösebben izgult volna a teltházas nézőtér előtt. Inkább az látszott rajtuk, hogy élvezik az előadást, és egy összeszokott társulat képét mutatták. A színjátszó szakkörnek van egy alapcsapata, de mindig vannak újak, akik jelzik, hogy szeretnének csatlakozni a csoporthoz, és az ajtó minden gyerek előtt nyitva áll. Az igazgatónőtől azt is megtudtuk, hogy a pedagógusok is szívesen vállalnak szerepet a színdarabokban.
– A próbák mindig jó hangulatban telnek, sokat nevetünk, és végül minden csapatnál kialakul egy sajátos légkör. Nincs vasfegyelem, de az alapszabály, hogy soha senkit nem nevetünk ki. A szereplők válogatásánál arra is figyelek, hogy olyan diákokat is bevegyünk a darabba, akik esetleg valamilyen fogyatékkal élnek vagy különleges bánásmódot igényelnek. Ezeket a gyerekeket sok helyen inkább elkerülik, pedig a színjátszás által sokat fejlődnek, és a magatartásukon is segít. Ebben a színdarabban például három sajátos nevelési igényű gyerek is szerepelt – árulta el Veszprémi Klára.
A színjátszók produkciója és a rendező munkája mellett természetesen azoknak is jár az elismerés, akik az este folyamán nem kerültek „rivaldafénybe”, hiszen a díszlet- és jelmeztervezők, a zene valamint a hang- és fénytechnika felelősei is hozzájárultak a sikeres estéhez, amely tovább színesítette Vecsés kulturális életét.
VN
