A női kosárlabda NB I./A csoportjában az UNI Győr-ELTE BEAC Újbuda mérkőzés történelmi jelentőséggel bírt (a találkozót november közepén játszották). Nem azért, mert a vendégek 87–65-re nyertek, hanem mert ez volt az első olyan kosármeccs Magyarországon, ahol mindhárom játékvezető nő volt. Egyikőjük, a vecsési Varga-Záray Katalin.
De vajon miért választja ezt a hivatást egy csinos, fiatal nő? Miért jó neki, hogy a világ egyik leggyorsabb sportágában olyan szerepet töltsön be, ami úgysem lesz jó valamelyik félnek?
– Gyerekkorom óta kosárlabdáztam, a Falusi suliban kezdtem, később Budapesten több egyesületben is játszottam NB I./B-s szinten. Amikor úgy éreztem, hogy a végét járja a pályafutásom, szerettem volna a pályán maradni, de azt tudtam, edzősködni nem akarok. A szabályokkal mindig tisztában voltam, sokszor a meccsek közben engem kérdeztek a csapattársak egy-egy vitatott ítélet után – mondta a mostanra már kétgyermekes Varga-Záray Katalin, aki 2009-ben jelentkezett a játékvezetői-tanfolyamra, és miután elvégezte, meg is ragadt játékvezetőnek. Ráadásul bármennyire is nehéz szakma, tetszik neki, szereti csinálni.
– Amikor elkezdünk meccset vezetni, alacsony szinten kisgyerekkel kezdjük. 2013-ban már NB I.-es kerettag lettem, ahol elkezdtem férfi NB II.-es és NB I. B-s mérkőzéseket vezetni. Az egyik úttörője voltam ennek, az egyik első női játékvezető a férfiak között, úgy néztek rám, mint egy ufóra. Nem egy megszokott felállás volt, nehéz volt elfogadtatni magunkat – mondta a kezdetekről.
Elsősorban a női első osztályban foglalkoztatják, de amíg a csapatok hamar elfogadták őket, a nézőtérről gyakran hallani: „Menjél haza főzni, vásárolni!”
– A férfi meccseken nagyon tisztelettudók a játékosok, de a nők is elfogadnak minket. Sok játékost ismerek, többször fújtam már olyanoknak, akikkel együtt játszottam, vagy korábban ellenfelek voltunk – mondta Kata, aki a játékvezetői vizsga elvégzése óta csak két szezont hagyott ki, mindkétszer szülés miatt.
– Női meccset valamivel könnyebb vezetni, kicsit lassabb, a férfiaknál fizikálisan is jobban kell teljesíteni. Most már belátható időn belül kaphatok férfi elsőosztályú meccset, de a női bajnokságban elfoglalt pozícióm most a legmagasabban kvalifikált.
Katalin Vecsésen nőtt fel, először a Petőfi iskolába járt, majd a kosárlabda miatt iskolát váltott. A Falusi iskolával elindultak a diákolimpián, ahol bejutottak az ország nyolc legjobb iskolacsapata közé, ami nagy szó volt, mert rajtuk kívül főleg sportiskola csapatai voltak.
Elárulta, sose játszott NB I. A csoportban, saját bevallása szerint nem volt törtető, vagy kiemelkedően ügyes bedobóként, ugyanakkor látva a jelenlegi viszonyokat, abban is biztos, nem volt soha jókor jó helyen, hogy esetleg sikeresebb játékos-pályafutást fusson be.
– Soha nem játszottam olyan csapatban, amelyik eljutott volna valahova, soha nem volt olyan edzőm, aki külön motivált volna egy komolyabb cél elérése érdekében – mondta.
Az adott meccsek előtt nagyjából másfél héttel tudja meg, hol, mikor, kiknek fog vezetni legközelebb, de a játékvezetőknek van egy honlapja, ahova előre beírhatja, ha esetleg egy adott hétvégén nem tud meccset vállalni. Átlagban egy hónapban minden hétvégén vezetnek mérkőzést, de előfordul olyan hét is, hogy két meccse van. Segítségükre van egy olyan oldal, ahova minden meccset feltöltenek, így tudják, kire-mire kell felkészülni a következő meccsen. Agresszív védekezés vagy zóna, esetleg egész pályás letámadás, kinti dobások vagy egy-egy elleni küzdelem.
– Nem vagyunk profik, legtöbbünk egész napos munka, vagy egy családdal töltött nap után indul el meccset vezetni. Ami nekem az ország közepéből még elfogadható, hiszen minden hasonló távolságra van, de ha valaki Sopronból megy Szegedre, az nem egyszerű – mondta Kata, aki korábban a Halmi iskolában gyógytestnevelő tanárként dolgozott.
Az elmúlt időszakban a járvány alatt furcsa volt meccset vezetni, mert nem voltak szurkolók. Neki hiányoztak, őt nem zavarják a bekiabálások. Jókat mosolyog rajtuk, nem zökkentik ki. Tisztában van vele, a szurkoló, az szurkoló, ő nem lehet pártatlan. Pályafutása eddigi csúcsának a tavalyi női bajnoki döntőt, illetve a Magyar Kupa bronzmeccset tartja, de biztos hallunk még róla.
– Abszolút kielégít, sokkal jobban szeretem, mint amikor játszottam, sokkal jobban ki tudok benne teljesedni. Ha jól csinálja az ember, akkor nagyon pozitív visszajelzéseket kap, és elismerik a munkáját. Amikor a végén a két edző megköszöni a munkádat, az nagyon jól tud esni – mondta az ország egyik legelső női játékvezetője, akinek lett volna lehetősége nemzetközi szintre lépni, de akkor a gyereket választotta a nemzetközi karrier helyett, amit természetesen azóta se bánt meg.
Sz. Gy.
