A szeptemberben megrendezett tokiói paralimpián a 38 fős magyar csapat hét arany-, öt ezüst- és négy bronzéremmel fejezte be a versenyt. Varga Katalin a kajakosok KL2-es kategóriájában volt érdekelt, és végül bronzéremmel zárt, ezzel ő lett az első női magyar paralimpiai érmese a sportágnak. Ezt a történelmi tettet egy vecsési illetőségű sportoló hajtotta végre!
Elégedett vagyok, ez volt a cél – ez a realitás, ez volt a maximum, amit kihozhattam ebből az olimpiából. Már amikor kijöttünk, akkor is azt mondtam, ha a két brit mögött végzek, az már jó – mondta a balesetes gerincsérült 35 éves magyar kajakos, aki öt éve ötödik volt a riói paralimpián, idén pedig ezüstöt nyert az olimpiát megelőző Európa-bajnokságon.
Amit biztosan tud, hogy fizikailag kell erősödnie még riválisaihoz, mert technikailag rendben van.
– Képbe kerültem az utóbbi időben, hogyan kell kajakozni, a jövőben elsősorban erőre és állóképességre kell dolgozni, amiben az úszás segíti a legtöbbet, de nem szeretek úszni, mert csípőszűkületem van, ami lenyom a víz alá – mondta őszintén.
Magáról az olimpiáról elárulta, szervezettebb volt, mint a riói játékok, rendszerezett, profi volt minden, ugyanakkor a hirtelen, váratlanul előforduló problémákkal nem igazán tudtak mit kezdeni a szervezők, de azért sikerült azt is megoldaniuk.
Tokióból nem sokat láttak, hiszen a szállás és a versenyhelyszín között mozogtak csak, de mint elmondta, 2019-ben voltak tesztversenyen, akkor valamicskét láttak a városból is. De az évek során már megszokták, hogy egy verseny alatt nincs idejük városnézésre. Most ehhez még hozzá jött az időjárás is.
–Amikor megérkeztünk, öt napunk volt arra, hogy megszokjuk a helyszínt, az idő alatt végig meleg volt, erre készültünk otthon is. Egyedül a párát nem tudtuk modellezni, nehéz volt a levegő. Azonban mire az előfutamok megkezdődtek, elkezdett esni az eső, és nem is akart abbamaradni – mondta Katalin. Hozzátette, a rossz időjárás számukra azért is gond, mert nekik legalább tíz perces munka, amíg beszállnak, és mindent leellenőriznek a hajóban.
A döntő után elmondta, Metallicát hallgatott, hogy fel tudjon pörögni a versenyre. De vajon miért pont James Hetfield hangja kellett ehhez?
– Nagyon nem is hallgattam zenét, csak amit a pakolás közben szoktam. Most sem hallgattam semmit, és kezdtem kicsit apátiába esni, rossz volt, hogy el kellett magamban nyomni az izgulást. Erre mondta a párom, hogy hallgassak Metallicát, mert ő vért akar látni, és arra ez a legjobb – emlékezett vissza nevetve Katalin.
Elárulta, amikor kiutaztak, az első pár nap nem sikerült olyan jól, nehezen tudott felpörögni. Annyira lenyomta az izgulást, hogy az visszásan hatott rá. Azonban a csütörtöki előfutamában így is jól szerepelt, de másodikként célba érve középfutamra kényszerült. Abban végül még úgy is simán nyert, hogy a végén kiengedett.
A bő egy órával későbbi döntőben jól rajtolt, jó volt az utazó tempója, így nem is az volt igazán a kérdés, meglesz-e neki a bronzérem, hanem hogy esetleg megfogja-e az élen lapátoló két brit közül a lassabbat. Végül stabil harmadik helyen ért célba.
– Azért vagyok erős, mert fejben rendben vagyok. Sportpszichológust kaptunk, sokat beszélgettünk ketten. Ő már korábban adott technikai utasításokat, és ennek köszönhetően abszolút kihoztam magamból mindent: amit elterveztem, az úgy lett.
A paralimpia után nem sokkal jött a világbajnokság, Japán és Dánia között szinte csak villámlátogatást tett Vecsésen, illetve Szegeden. Külön nem is készült rá, abban bízva, az olimpiai lendület kitart a vb-re is.
– Úgy indultam el kedden a vb-re, hogy meg voltam fázva, így betegen nyomtam le a versenyt. Szerdán borzalmas idő volt, olyan hullámokkal, hogy azt hittem, a hajóban sem tudok megmaradni. Jó kis esős idő, aminek köszönhetően csütörtökre, az előfutamra voltam a legrosszabbul – mondta utólag már ezt is jókedvűen, pedig nem lehetett egyszerű így versenyezni.
Stresszben volt, nem tudta milyen lesz, de miután egyből a döntőbe jutott, így volt plusz egy napja, ami csak a pihenésről szólt. Először azt hitte, középfutamra kényszerült, de mivel hárman jutottak tovább, így ezt nem kellett teljesítenie.
– A szombati döntőre valamivel jobban lettem, próbáltam beleadni mindent, de az utolsó harminc méterre nem is emlékszem, a végére teljesen levert voltam, az izmaim nem úgy működtek, ahogy szoktak – mondta Katalin, akinek klasszisáról mindent elmond, hogy ilyen betegen is vb-bronzérmes lett.
A terveit illetően azt mondta, a párizsi paralimpián szeretné fényesíteni ezt az érmet, és az a munka, amit pár hónapja elkezdett, elég jó, úgyhogy ezt folytatja majd. Ha azt nézzük, hogy Rióban ötödik lett, Tokióban harmadik, akkor a számsort folytatva Párizsban akár…
Sz. Gy.
