Se tengerünk, se tavunk – hogyan kerülnek mégis partimadarak Vecsés külterületeire?
A folyamszabályozások és lecsapolások a hajdani hatalmas vizes területeket összezsugorították, de a vízivilág fennmaradt. Vecsés azon szerencsések között van, ahol – ha csak foltokban is, de – megmaradt több kisebb nádas, mocsár, vizes rét, melyek lehetséges élőhelyek. Sokat számít az is, hogy ezek többnyire egy egybefüggő, nagyobb, kevésbé zavart zöldterület részei. Természetesen az állatok és a növények alkalmazkodóképessége is kellett hozzá, hogy ilyen körülmények között tovább éljenek, szaporodjanak. Az általunk megfigyelt partimadarak nagyobb része a tavaszi és őszi vonulási időszakban pihen meg nálunk. Tavasszal különösen látványos a belvizes „tavakban”, tocsogókban élelmet kereső sok apró madár. Legnagyobb számban a bíbicek költenek a határban, talán ők a legismertebbek a partimadarak közül. Három csodás, de kevésbé ismert fajt szeretnénk most megmutatni.
Kis lile
A kis lile igen tetszetős partimadár. A sötét szemét körülvevő sárga gyűrű és a különleges fejmintázata nagyon barátságos megjelenést kölcsönöz neki. Fekete, fehér és barna színezete miatt nem mindig könnyű észrevenni, sokszor először csak a hangjára leszünk figyelmesek, mielőtt megpillantjuk a talajon sebesen szaladó, közben meg-megálló és magát viccesen hintáztató madarat. A földön és sekély vízben keresi táplálékát: apró csigákat és rovarokat. Fészkét is a talajon készíti: kis mélyedést kapar, és ebbe rakja meglepően nagy tojásait. Hazánkban csupán 1000-1500 pár költ, településünk határában megtalálhatók nem csak az említett vízjárta réteken, de Üllő és Vecsés között egy viszonylag gondozatlan kavicsos területen is. Mivel általában hű fészkelőhelyéhez, számíthatunk rá, hogy az afrikai telelésből visszaérkezve a nálunk fészkelő párok ismét megjelennek.
Gólyatöcs
A gólyatöcs (régebbi nevén: székigólya) az egyik legkülönlegesebb madár, amit Vecsés környékén a tavaszi vonuláskor megfigyeltünk. Lehetséges, hogy van olyan év, amikor fészkel is. Magyarországon ritka költő madár (180-400 párra becsülik), fokozottan védett, eszmei értéke 250.000 Ft. Fekete-fehér tollazata és hosszú, piros lába nagyon jellegzetes, semmi más partimadárral nem lehet összekeverni. Nászrepülése kifejezetten látványos, a zuhanórepüléstől a hirtelen magasba emelkedésig szinte művészi fordulatokat mutat be. Éber madár, felreppenésekor hangos kiáltozásával a többi állatot is riasztja. Rövid időt tölt nálunk: március-áprilisban érkezik meg Afrikából és általában augusztusban már ismét útra kel.
Piroslábú cankó
A cankók tavasszal és ősszel kisebb-nagyobb csapatokba verődve vonulnak át Magyarországon, ilyenkor a Vecsés melletti tocsogós részeken, belvízfoltok területén is elidőznek. Az elmúlt két évben hat képviselőjüket is sikerült megfigyelni. Közülük érdemes kiemelni a réti cankót és a pajzsos cankót, melyek európai szinten kiemelkedő természetvédelmi jelentőséggel bírnak, úgynevezett Natura 2000 jelölőfajok; illetve a fokozottan védett piroslábú cankót. Ez utóbbi madár az egyetlen hazánkban is fészkelő cankófaj, természetvédelmi értéke a gólyatöcshöz hasonlóan 250.000 Ft. Büszkék lehetünk rá, hogy Vecsés határában is talál költőhelyet magának. Élénkpiros lába és csőre, illetve repülés közben jól látható széles fehér szárnycsíkja alapján könnyen azonosítható. Tavaszi pipiskedő, szárnyat emelgető násztánca kedves látvány. A Magyar Madártani Egyesület adatai alapján csupán 400-1000 pár fészkel hazánkban, és mivel fészekrakása és táplálkozása is erősen kötődik a sekély vízzel borított területekhez, ezek eltűnése vagy kiszáradása veszélyezteti a piroslábú cankók nálunk élő populációját.
Írta: Kiricsi Ágnes, Lengyel Hajnalka,
Vecsési Madárles, fotók: Kiricsi Ágnes
