110 éves a vecsési foci

1982. Bag-Vecsés 4-2. Munkában a védelem - Fotó: Fekete József

1971 őszén a retúrjegy az NB II. Keleti csoportjából az NB III. Középcsoportjába szállította vissza a vecsési focistákat. Sajnos, ez csak a lejtmenet kezdete volt, és a visszaesés 30 évig a megyei, vagy még alacsonyabb osztályokban tartotta a csapatot.

Egy kiesést általában nagy játékos vándorlás követ, ami inkább távozókat jelent. Ez itt is így volt, de meglepően kis mértékben. Az első mérkőzésen az Elektromos ellen ez a csapat állt fel: Drágán – Szűcs J., Nagy A., Sztanev, Kiss A., Molnár, Kiss B, Kuharszki, Fodor I, Krausz, Szűcs A. A csapat java játszott az NB II.-ben is. Az új edző Trasser Lajos lett. Ha a tehetségekről beszélünk, akkor ki kell emelni Nagy Aladárt (Alit), aki szenzációs volt. Félévet középső védőként játszott és kiemelkedőt nyújtott fiatal kora ellenére. A szezon másik felében csatárt játszott, zseniálisan! Ami még feltűnő, hogy Kuharszkit is a csapatban látjuk, és a csapat erőssége volt, de tavaszra abbahagyta. Félidőben a 9. helyet foglalta el a gárda, és már látszott, ebből nem lesz előrejutás. Tavaszra Boda lett a kapus, aki Pest megye legjobb kézilabdakapusa volt, de a kézi együttes megszűnése után átment foci kapusnak, ahol szintén csodákat művelt. Visszajött Kalmár és Makovecz, de ez a gárda egy abszolút 50  %-os teljesítménnyel csak a 9. helyet tudta megtartani.

A következő év a széthullás kezdete volt.

Boda, Szűcs Jenő, Kiss A., Nagy A., Nagymarosi, Schubert, Szűcs A. és Makovecz maradt hírvivőnek a korábbi évek sikergárdájából, de ez nagyon kevés volt. Ősz végén már felsejlett, hogy semmi esély a bennmaradásra. Ami be is igazolódott: 30 mérkőzésből csak 15 pontot szereztünk, és a 24-71-es gólkülönbség többről is árulkodik.

Újra megyei I. osztály, és nincs vége a mélyrepülésnek! 1973 novembere ebben az osztályban is utolsó helyen találja a gárdát, tavaszra a veterán Trasser is újra cipőt húz, rúg döntő gólokat, hazatér Maár János, újra játszik Kiss András, Makovecz, a Fodor testvérek és Nagymarosi. A gárda az őszi utolsóból kitűnő tavaszi eredménnyel a 11. helyre küzdődte fel magát, de ez is kevés volt. Mert az a ritka helyzet állt elő, hogy sok megyei csapat esett ki az NB III.-ból, ezért innen hat csapat esett ki. A 11. hely pedig kieső lett. Megyei II. osztály ekkor nem volt, irány a járási bajnokság!

A teljesen új együttes Müller Béla irányításával próbált lábra állni, ami előbb egy 5., majd egy 4. helyet jelent a következő idényekben. Az 1976-77-es bajnokságot többnyire a Horváth – Huslinger, Dobozi, Dobos, Czinkos, Bende, Veres, Lovas, Batiz, Bódi, Szécsényi összeállítású csapat (néha még játszott Fodor Pötyi is mások mellett) játszotta végig és nyerte meg. A feljutásért 3 csapatos osztályozót kellett vívni, de rosszabb gólaránnyal nem sikerült a feljutás.
A következő évad egy ponttal lemaradva 2. helyezést hozott.

Ezt követően összevont Monor–Cegléd járási bajnokság volt, ahol 14 vagy 16 település együttese versenyzett a pontokért. A 3. hely, majd megint egy ponttal lemaradva a 2. hely már biztató volt. Az 1980-81-es évad bajnoki címet hozott! Ősztől az ismét megalakuló megyei II. osztályba kerültünk. A gárda húzóembere Szécsényi Pál, Kiss András, Nagyfejeő és Buronyi, a korábbi csepeli kiválóság volt. 1982 nyarán megnyertük ezt a bajnokságot is!

Az 1982/83-as Pest megyei I. osztály nyitómeccsén ez a csapat játszott: Szepesi – Gergely, Kiss, Tunner, Bulla, Osváth, Molnár, Nagyfejeő, Buronyi, Tóth S., Szécsényi. Az őszt a 12. helyen zártuk. 1983 januárjában névváltozás történt, és Ferihegy SE néven folytattuk a bajnokságot. A júniusi zárás a 9. helyen érte a gárdát.

Nem feladatunk most az akkori helyzet elemzése, de tény, hogy ezután szétesett a gárda. Biztos, hogy szakosztályvezetési hiba is volt, mert a következő években soha nem látott mélységbe süllyedt a vecsési foci.

1984 nyarán 14. hely – ősszel 12 pont, tavasszal csak 3! – éppen bennmaradást jelent. De ez még semmi!

Nézzük az 1984/85-ös évadot: 16. hely, 30 mérkőzésből 1 győzelem (ez is óvás után asztalnál született!), 1 döntetlen és 28 vereség! A gólkülönbség: 10-156! A csúcs 17-1-es vereség volt, de volt 10-0 és 3x 9-0. És a gyalázatnak nincs vége!

A következő szezonban, a megyei II. osztályban semmi sem változott. Pofozógépek voltunk, pont nélkül innen is kiestünk.

Ide mindenképp kell egy személyes megjegyzés. Számomra ezek a fiúk mégis szimpatikusak, mert hétről hétre kiálltak a biztos, többségében megalázó vereség tudatában. Nem tudom, mi motiválhatta őket. Talán a foci szeretete, de az biztos, hogy annak a szégyenétől, hogy megszűnik a helyi foci, attól megmentették magukat és a települést.

1986/87-ben ismét a körzeti bajnokságban kergettük a labdát. A 8. hely nem túl rózsás, de visszajöttek páran, és feltűntek újabbak is. Földvári, Csőke, Bajkó, Nagyfejeő, Siszler, Müller már örömöt is okoz a közönségnek.
A következő évben alig maradtak le a bajnoki címről, és stabilizálódott a helyzet az összevont körzeti bajnokságban.

1988 őszén vezették be, hogy a győzelem 3 pontot ér, de a továbbiakban is még a körzeti bajnokság a fiúk harcmezeje.

A hosszú vesszőfutás után elkezdődik majd valami, ami – némi szerencsével kísérve – messzire fog vezetni, de erről majd legközelebb.

Szalontai János