Fekete zászlót lobogtatott az enyhe augusztusi szellő a Vecsési Andrássy Gyula Általános Iskola bejárata fölött… jelezvén, hogy valaki, az iskola volt vagy jelenleg dolgozói közül eltávozott az élők sorából. Jelzi ezt a kifüggesztett gyászjelentés is. Ősz Béla tanár úr, a későbbi igazgató úr, sokak Béla bácsija adta vissza lelkét teremtőjének.
Fiatalon, 1958-ban került Vecsésre, és Vecsésről is ment nyugdíjba. Előbb mint tanár, majd mint osztályfőnök oktatta, nevelte a rábízott gyerekeket. 1974-től 1990-ig igazgatóként tevékenykedett.
Akkor kerültem ide tanítani, amikor igazgatónak nevezték ki. Nagyszerű embert ismertem meg benne. Ő nem csak igazgató, hanem segítő társ, megértő kolléga is volt. Bátran fordulhatott hozzá bárki gondjával, bajával – mindig segített. Nemcsak kollégáival, de tanítványaival is emberségesen bánt. Nem azon csőszködött, hogy mit nem tud a gyerek, hanem a munkát díjazta. Szerteágazó tevékenységet folytatott nem csak az oktatás terén, hanem segített a közéletben is. Olyan ember volt, aki beismerte, ha hibázott, vagy ha akaratlanul megbántott valakit. Volt ereje odamenni a beosztottjához és elnézést kérni hibájáért. Ez volt az, amiért szerették kollégái, tanítványai. Példát mutatott emberségből. Életvidám ember volt. Számos közös kiránduláson vettünk részt gyerekekkel, felnőttekkel, s élmény volt hallgatni tájékoztatását az adott témáról. Nemcsak a nappali tagozaton nyújtott kiválót, hanem a Dolgozók Iskolája tagozaton is. Többet adott nekik, mint egyszerű tananyagot. Pályázatokat nyújtott be, s az elnyert pénzből elvitte a tagozat tanulóit ismeretszerzés céljából az ország különböző helyeire. Munkásságát – bár nem volt párttag – a szocialista rendszer vezetői is elismerték. Erről tanúskodik, hogy két alkalommal részesült miniszteri dicséretben, járási és vecsési emlékplakett kitüntetésben; a rendszerváltás után Róder Imre Díjban, s 1997-ben Pest Megye Önkormányzata által adományozott Nyáry Pál Díjban. Halála nagy veszteség családjának, és mindazoknak, akik tisztelték és szerették.
Isten veled mindenki Béla bácsija! Emléked tovább él egykori tanítványaidban, kollegáidban!
Mivel is zárhatnám megemlékezésemet, mint azzal a Reményik Sándor idézettel, amely elhangzott az iskola jelenlegi igazgatójának, Veszprémi Klárának a temetésen mondott búcsúsbeszédében:
„Holtom után ne keressetek, leszek sehol – és mindenütt leszek.”
Köszönetnyilvánítás
Köszönetemet és hálámat fejezem mi magam és családom nevében mindazoknak, akik Ősz Béla tanár – „Béla bácsi” temetésén tiszteletüket tették és szeretettel őrzik tovább emlékét.
Ősz Béláné
Gál István
