Elkerülhető lett volna a természetkárosítás

A lekaszált meder

Sokan jelezték felénk, a Vecsési Madárles alapítói felé felháborodásu­kat és döbbenetüket amiatt, hogy a vízügy június közepén a Gyáli-csatorna vecsési szakaszán levágta a teljes növényzetet. Az addig madárdaltól hangos patakparton egyik napról a másikra csend lett.

Alapvető probléma a város környékén a természetes élőhelyek folyamatos csökkenése. A futópálya, a Tanösvény és a sétálók, kutyasétáltatók révén a patakpart jelentős közösségi tér lett, amihez hozzátartozott a nádas és az élővilága, mint zöld terület. A másik gond a csatorna karbantartásával az ütemezés: vegetációs, költési, szaporodási időszakban, ha nem is szándékosan, de komoly természeti károkat okoznak vele.

A Gyáli-csatorna mesterségesen kialakított, esővizet és tisztított szennyvizet gyűjt, szállít. Működésének alapvető feltétele lenne a megfelelő időben – a természetvédelmi törvényt is betartva – végzett rendszeres kaszálás és mederkotrás. Ez azonban nem valósult meg: a csatorna partoldalában 6-8 éves nyárfák, spirálfüzek, nagyobb bokrok jelezték ezt, a mederben pedig a sűrű nádas. A dús növényzet egyre több élőlényt vonzott, így a mostani kaszálás miatt sok védett állat is elveszítette fészkét, fiókáit, életterét; a felnőtt madarak és a kirepült fiókák a közeli nádasokban kerestek menedéket. Csoportunk megfigyelései alapján nádirigó, vízityúk, guvat, foltos nádiposzáta, énekes nádiposzáta, cserregő nádiposzáta, berki tücsökmadár, nádi tücsökmadár biztosan fészkelt benne; az előző egy hónapban keltek ki a mocsári teknősök; több békafaj, gyík és sikló él itt; a terület lepkékben és szitakötőkben is rendkívül gazdag. A túlélő vagy élelemért a patakra járó védett állatok búvóhelyeit is tönkretették, kiszolgáltatva őket ezáltal az időjárásnak és a rájuk vadászó ragadozóknak. Ráadásul az így keletkezett nagyobb vízfelület a nyári, csapadékszegény időben jobban melegszik, erősebben párolog, tehát a minősége is gyorsabban romlik. A mederben hagyott növénydarabok tovább lassítják a vizet, ezáltal gyengítik a természetes tisztulást.

A munkagépek június 16-án

A csatorna területe ugyan nem védett, de az 1996. évi LIII. a természet védelméről szóló törvény 43. § (1) szerint: „Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása”. Emiatt panasszal éltünk a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság felé. Jeleztük a problémát a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek és a Duna-Ipoly Nemzeti Parknak. Közérdekű bejelentést tettünk a helyileg illetékes Zöldhatóságnak. Leveleinkben kihangsúlyoztuk, nem kérdés, hogy szükség van a csatorna karbantartására; azonban, ha a rendszeresség nem betartható
– amire remek példa ez az eset –,akkor meg kell várni a költési időszak végét, hogy ne okozzanak feleslegesen természeti kárt. Továbbá szorgalmaztuk az érintettek (vízügy, önkormányzat, nemzeti park, helyi természetvédő csoportok) között az egyeztetést, a folyamatos kommunikációt. A Telexen az ügyről megjelent cikk komoly visszhangot váltott ki, amiből egyértelműen látszik, országos szinten gondot okoz a természetvédelmi területen kívül élő védett növények és állatok kezelése. A város vezetése is megkereste levélben a vízügyet, a jövőben előzetes egyeztetést kér a hasonló esetek elkerülése végett.

Egyéni és közösségi felelősségünk is a természetes élőhelyek fenntartása, a védett növények és állatok fokozott figyelemmel kísérése. Vigyázzunk együtt arra a kevés zöld területre, ami még megvan Vecsésen!

Lengyel Hajnalka, Vecsési Madárles, fotók: Kiricsi Ágnes