Mindannyian tapasztaljuk, hogy a COVID járvány nem csak egészségünket veszélyezteti, hanem a mindennapi élet számtalan területén újabb és újabb lemondásra kényszerülünk: nem végezhetjük el a megszokott munkánkat, nem ünnepelhetjük kellőképpen ünnepeinket.
Az I. Világháború közepén, jó 100 évvel ezelőtt, az akkori plébános, Fehér János atya mert nagyot álmodni: a Felsőtelepre templom, iskola, plébánia és zárda építésébe kezdett. Az első kapavágás 1916. március 19-én történt. A nehéz, háborús években is nagy lelkesedéssel és szorgalommal végezték a munkát, mert az év október közepén két elkészült tanteremben már megkezdődhetett a tanítás.
1921 április 21-én Hanauer István váci megyéspüspök úr már felszentelhette a templomot. Ennek az eseménynek a centenáriumát ünnepelte velünk megyéspüspökünk, Marton Zsolt püspök atya 2021. április 25-én, vasárnap délelőtt. Az ünneplés a lehető legszerényebb volt a több mint egy éve tartó COVID miatt: Számszerűen meghatározták, hogy hány hívő tartózkodhat a templomban a szentmise alatt és különböző szabályokat is be kellett tartani. Az ünnepség során elhangzott szép előadásban Reményik Sándor 1925-ben írt verse, és emlékszünk a refrénjére: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!” A vers befejezése figyelmeztetés napjainkban is, hiszen gyermekeink egyházi iskolába járnak: „A nagyapáink, nagyanyáink / Szemükbe biztatás vagy vád: / Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!” Tudták ezt őseink, hiszen tapasztalható volt évtizedeken keresztül, hogy testi, szellemi nevelés, fejlesztés mellett a lelkünket is ápolni, nevelni kell, hogy teljes értékű emberekké váljunk.
A Historia Domusban (A Ház történetében) ugyan nem találunk utalást az alábbi esetre, de városunk emlékezetében nagyon él a II. Világháború epizódja: 1944 novemberében hol németek, hol a szovjetek uralták a helyzetet és kényük-kedvük szerint pusztították el szép és fontos épületeinket. Már felrobbantották a falusi templomot, és a telepi Jézus Szíve templom is sorra került volna, de a templom plébánosa, Werney Kornél atya odaállt a német katona elé: „Páran felmegyünk most a toronyba, s ha robbantani akarnak, akkor a toronnyal együtt mi is a levegőbe repülünk. Ha ezt vállalja, mi nem tehetünk mást!” A katona elállt robbantási tervétől, a templom megmenekült. (1945 húsvétján Győrött Báró Apor Vilmos, a város püspöke, útját állta az orosz fegyveres katonáknak. Nem engedte, hogy a Püspökvárba menekült lányokat, asszonyokat az oroszok elvigyék „málenkij-robotra”, s meggyalázzák őket. A fiatal orosz katona gondolkodás nélkül belelőtt egy sorozatot az életét is feláldozni kész püspökbe. Apor püspök atyával hívei a kórházba siettek azonnal, de az Úr elfogadta áldozatát s másnap magához vette az Örök Hazába. Boldoggá avatása megtörtént Rómában.) Werney Kornél plébános atya hősies viselkedése nélkül most nem ünnepelhetnénk a templom centenáriumát.
A másik esemény, melyet szívesen ünnepeltünk volna tele templomban, gazdag műsorral, a Jókai utcai Szent Kereszt templom felújításának befejezése, május 1-én, szombaton este.
A Szent Kereszt templom a múlt év szeptembere óta zárva volt az egyházi szertartások előtt. A több mint fél év alatt óriási munkát végeztek a szakemberek. Szükség volt a felújításra, mert a templom elektromos rendszere elavult, sőt életveszélyes volt, és egyéb, halaszthatatlan feladatokkal is szembesültek a felújítást végzők. Kikerültek a mellékoltárok, a templom világosabb, egységesebb lett. Apróbb munkák elvégzésére még szükség van. A felújítás eddig 26 m 700 e forintba került, melyhez a helyi Önkormányzat 15 millió forinttal járult hozzá. Külön ki kell emelni, hogy a belső-építészeti terveket Polyovka-Fazekas Orsolya okleveles építőművész készítette. Neki köszönhetjük, hogy magas művész értékkel gazdagodott városunk.
A felújítás utáni első szentmise prédikációjában Mihály atya a következőt ajánlotta figyelmünkbe: „A Kereszt fölemel!” Ha föltekintünk a mennyezeten lévő kereszt vonalaira, éreznünk kell, hogy a Kereszt fölemel. Nem lehetünk olyan mélyen, ahonnan a Kereszt ne tudna fölemelni bennünket. Nem véletlenül választották eleink a Szent Keresztet a templom titulusának. Ezért van megvilágítva állandóan Jézus Szent Keresztjéből származó szilánk-nagyságú ereklye a tabernákulum fölött. (Kevés település dicsekedhet ilyen csodálatos ereklyével.) Becsüljük meg, és főként vegyük komolyan Jézus mai evangéliumban elhangzott szavait: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn. 1-12.)
Érezzük otthonunknak csodásan felújított templomunkat, ahol szerető Atyánk vár bennünket mindenkor. Ne csak megszokott dísz legyen a kereszt, nyakunkban, otthonunkban, autónkban, hanem üdvösségünk eszköze!
Ave crux, spes unica. Üdvözlégy Szent Kereszt, egyetlen reményünk!
Kép és szöveg: Nagy István Elek
