Nyaralni ment, de hősként tért haza a vecsési doktornő

Február végén a honi sajtó egy vecsési doktornő, Székely Lilla hőstettétől volt hangos. A városunkban körzeti orvosként prak­tizáló doktornő egy kellemes afrikai nyaralásból jött hazafelé, amikor a Zanzibárból Dubajba tartó, közel hatórás repülőúton megmentette egy utastársa életét. De vajon szűk egy hónap­­pal az eset után miként emlékezik vissza a történtekre?

Az éjszaka közepén indult a repülőnk, egy Boeing 737-es gép volt, szűkebb és zsúfoltabb, nem olyan, mint egy nagy óceánjáró. Természetesen mindenki maszkban volt, és a felszállás után mindössze 10-15 perc telt el, szinte már aludtam, amikor előttem 3-4 sorral folyamatosan nyomták a vészjelző gombot. Abból a sorból szálltak ki az emberek, de a harmadik fej eldőlve ott maradt – mondta arról, miként kezdődött a nem mindennapi kaland.

Úgy gondolta, mint orvosnak kötelessége megnézni, mi lehet a baj, és a stewardessel egyszerre ért oda, ahol egy csadoros egyenruhába beöltözött fiatalembert találtak.

– Az életjelenségek hiánya, gyenge pulzusa volt, ugyanakkor légzése nem volt. Letettük középre, addig volt időm átgondolni, mit is tegyek. Nyomtam rajta kettőt, akkor megjelent egy erőlködő légzés és hányás is, gyorsan elfordítottam oldalra, mert hányt egy nagy adagot, és figyelni kellett, ne fulladjon meg” – emlékezett Székely doktornő.

A fiatalembernek ekkorra erős pulzusa lett, és mintegy 200/100-as vérnyomása. Miután a stewardess látta, hogy szakszerű ellátás történik, onnantól már csak szurkolt. Azonnal hozták a gépen található ilyenkor szükséges eszközöket – ballon, defibrillátor –, de ezekre nem volt szükség, így kicsit a doktornő is megnyugodott, és folytatta a vizsgálatot.

– Volt ott egy idősebb hozzátartozó, őt folyamatosan kérdeztem az előzményekről. Mint kiderült, egy betegségek szempontjából negatív előéletű fiatalember. A gyors vizsgálat alapján egy akut szív-érrendszeri történés, akár ritmuszavar is, vagy egy pszihotikus zavar, avagy megvonás, esetleg mérgezés, anyagcserezavar is lehetett a háttérben. Abban biztos voltam, nem vállalhatjuk az utat, minél hamarabb le kell szállni. Ezt közöltem a kapitánnyal is, aki azt mondta, fél órán belül le tudja tenni a gépet, ami engem is megnyugtatott.

A doktornő elárulta, stabilizálták a beteget, kapott oxigént, ami nagyon fontos volt, hiszen a légzése leállt volna, ha nem kap. Számára meglepő volt, amikor leszálltak, és jött a repülőtéri ambulancia, először a beteg útlevelét nézték, hogy vajon milyen biztosítása van.

– Mondtam, a beteget mindenképpen kórházba kell vinni, a helyi erő ezt nagyon megköszönte. Számomra az volt meglepő, hogy a hozzátartozók nem igazán voltak érdeklődőek, vagy mutattak köszönetet, de én meg szeretném keresni őket, a repülőtársaságon keresztül felvenni velük a kapcsolatot, hogy meg tudjam, mi van a fiatalemberrel.

A hős doktornő elárulta, nem félt, végig higgadt tudott maradni, bár voltak félelmetes és pánikot keltő pillanatok. A nyaralásokra úgy utazik, még a gondolatát is elfelejti a munkának, most azonban mégis „dolgoznia” kellett.

– Életemben nem gondoltam, hogy átélek ilyet, az utastársak úgy néztek rám, hogy az igazán felemelő volt, és a végén a kapitány személyesen is megköszönte a munkámat. Így egy hónappal az eset után többször átgondolva az akkut pszichiátriai kórkép vagy az anyagcserezavar lehetett a legvalószínűbb, de pontos információt még mindig nem tudok, csupán azt a megnyugtató tényt, hogy a fiatalember többnapos kórházi kezelést követően már otthonában van – összegzett Székely doktornő.

SzgY