Közhelyszámba megy, hogy a járvány idején semmi sem lehet olyan, mint máskor: nincsenek rendezvények, ünnepelni csak visszafogottan tudunk, sőt a jelenléti oktatás is csak részben működhet. Mondhatnánk, a pohár félig üres. De miért ne láthatnánk úgy, hogy félig tele van?
Mert bár igaz, hogy mindig könnyebb a hiányt, a szabálytalanságot, a csorbát észrevenni, a hiányérzet nem szabad, hogy eltakarja a nagyon is értékelhető eredményt – jelesül az iskola tavaly decemberi karácsonyváró programjait.
Advent elején, Mikuláskor, a hagyományos futás nem maradt el, a gyerekek vidáman körbefutották az iskolát, és átvették szaloncukor-jutalmukat a fehér szakállútól. Utána a testvérosztályok megajándékozták egymást.
Jótékonysági palacsintázást nem tarthattunk – helyette egyénileg gyűjtöttünk a rászorulóknak, mert a szeretet leleményes, a segítségnyújtásnak számtalan módja van. A Szeretetlánc akció jóvoltából 13 családnak adhattunk tartós élelmiszercsomagot és alapítványunk 55 rászoruló tanulónak nyújtott egy kis karácsonyi meglepetést.
A hangulatteremtő iskoladekorálás sem maradt el: a decemberi hetekben téli varázs lepte be a folyosók ablakait, falait és az osztálytermeket, az aulát pedig gyönyörű karácsonyfa díszítette.
Néhány éve vidám szokás vert gyökeret az iskolában, a karácsonyi pulcsik napja. Ilyenkor, akinek van, vidám pulóverben jelenik meg az iskolában, és humoros fotókat készíttet magáról. Ennek idén sem volt akadálya, akinek kedve volt, sorra lemehetett a karácsonyfa elé fényképezkedni.
A hagyományos iskolai kézműves vásár megtartása több szervezést, nagyobb odafigyelést igényelt, hogy a szokásos vásári zsibongást, tolongást elkerüljük, és a biztonságos távolságot tartani tudják az érdeklődők. Az osztályfőnökök és a pedagógiai asszisztensek segítségével végül mindenki megvehette apró ajándékait.
Talán a legnagyobb fejtörést az okozta, hogy az iskolai karácsony legjobban várt rendezvényének, az ünnepi műsornak hogyan lehet a vírushelyzetet figyelembe véve úgy adni új köntöst, hogy az üzenet eljusson a címzettekhez. A visszajelzésekből ítélve sikerült: az ötödikesek saját gondolataiból összeállított kisfilm minden nézőt megajándékozott. A műsor a www.halmisuli.hu honlapon megtekinthető.
A pedagóguspályán mindennapos tapasztalatunk az útvonal újratervezése. Idén rájöttünk, hogy nemcsak a választás képessége van meg bennünk, de ha nincs olyan út, amit választanunk lehetne, építünk egyet. Vagy többet – és nem is akármilyet.
Csonta Réka
