Hagyomány városunkban, minden évben illően megemlékezünk a 1944-45-ben Málenkij robotra hurcoltakról. „Kis munkára”, azaz „Málenkíj robotra” vitték el őket, de a „kis munkából” hosszú évek lettek. Akik túlélték az embertelen körülményeket, s haza kerülhettek ők is tele voltak testi-lelki bajaikkal. De nagyon sokan soha nem térhettek vissza szülőföldjükre.
1990-től szeptemberben szentmise keretében tartottuk a fájdalmas megemlékezést, tele templomban. Az idén a Szent Kereszt templom felújítása miatt a megemlékezés a Hősök ligetében múlt évben felállított Málenkij robot emlékműnél történt. A megemlékező beszédet a Vecsési Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Tófalvi Mónika mondta, az imádságot Huszka Mihály plébános úr végezte. Gombos Gyula, a Grassalkovich iskola tanulója ismeretlen szerző Könyörgés című versét mondta el (betanította: Lahocsinszky Nóra tanárnő). Ezt követően a Grassalkovich iskola énekkaros diákjainak (Viola Boglárka, Liszkai Kinga, Fazekas Liza és Bruder Lili, az éneket betanította: Fazekasné Gombár Mónika tanárnő) előadását hallhattuk. Az emlékműnél többek mellett Szlahó Csaba polgármester és Frühwirthné Halász Melinda alpolgármester helyezett el koszorút.
Szép volt az idő október 4-én, így aránylag sokan vettünk részt a megemlékezésen. A kifejező, szép emlékművet nézve, a következő gondolatok jutottak eszembe: vajon a mai fiataloknak (és a középkorúaknak is) mit jelent az 1945-ös málenkíj robot? Tudják-e, átérzik-e, mi is történt akkor az ártatlan emberekkel? 75 év távlatából is ismernünk kellene szüleink, nagyszüleink történelmét. Hosszú évtizedekig nem lehetett erről beszélni sem.
Az emlékművet nézve az utóbbi évek talán legkitűnőbb filmje, az Örök tél (Szász Attila, Köbli Norbert filmje, Gera Mariann és Csányi Sándor a főszereplők,) jutott eszembe, mert a málenkij robotról szól, a valóságot megközelítve ábrázolja, művészi fokon. Aki teheti, próbálja megnézni – akár interneten – mert a film erejénél fogva, részese lehet az akkori eseményeknek. Tévében is szerencsés volna látni és kötelező gimnáziumi tananyag is lehetne. A film után biztos, hogy „mélyebben” és őszintébben hajtjuk meg fejünket őseinkre emlékezve.
Gombos Gyula, Grassalkovich iskola tanulója Könyörgés című verset (ismeretlen szerző), a verset betanította Lahocsinszki Nóra tanárnő.
Grassalkovich Iskola énekkarosainak előadása: Viola Boglárka, Liszkai Kinga, Fazekas Liza és Bruder Lili. Betanította: Fazekasné Gombár Mónika.
Nagy István Elek, fotó: Varga Norbert
