Történelmi kényszerek a reformátusoknál

Konfirmandusok fogadalomtétele az Árpád utcai templomban

Több szempontból is történelminek minősíthető esemény volt a vecsési reformátusok új kenyér havának negyedik vasárnapi istentisztelete. A Covid–19 vírus miatti világjárvány minden területen megbénította a közösségi életet. Így volt ez hazánk és Vecsés civil és társadalmi életében, a kultúrában és az oktatásban, a gazdasági életben és az egyházak életében is.

A Covid–19-vírus által kiváltott járvány korlátozására kiadott központi intézkedések miatt 2020. március elejétől június közepéig nem lehetett istentiszteletet tartani, felekezetre való tekintet nélkül. Így a 2019/2020. tanévben megkezdett konfirmációi oktatás is torzóba kényszerült, mert bár a lelkész házaspár az iskolai korosztályhoz tartozó Bárdos András, Binda Boglárka, Kiss Virág, Úr Bálint, Vasadi Gergely, Vass Dániel, Zelei Szabolcs, Vincze Szende, valamint Jegenyei László és Molnár Mónika felnőttek felkészítéséről a karantén idején is igyekezett gondoskodni, de mindkét korosztályban így is volt egy-egy fő lemorzsolódás. A váratlan bonyodalmat és a történelmi kényszert az okozta, hogy a századok óta mindig Pünkösd vasárnap tartott fogadalomtételre most nem volt lehetőség a központi korlátozások miatt. Ezért halasztották el az alkalmat 2020-ban augusztusra.

A konfirmációs vizsgát a fertőzés veszélye nélkül Dömötör Norbert lelkész és Szabó Dénes gondnok még júniusban megejtették, de a fogadalomtételt a következő nagy ünnepre, új kenyér ünnepére kellett halasztani, amikor a konfirmandusok a gyülekezettel együtt először vehettek úrvacsorát. Igen ám, de a központi korlátozások általános szabályait most sem lehetett áthágni. Ráadásul a pandémia új hullámai miatt a félelem és a lazaság is egyidejűen jelen van a magyar, s benne a vecsési társadalomban is. Óvatosan kellett tehát eljárni. Ezért kényszerült rá a vecsési presbitérium, hogy bár a történelemben eddig még az első világháború végén Vecsésre törő spanyolnátha járvány idején sem kellett apró kelyhes úrvacsorát tartani, de most elkerülhetetlenné vált. Tetemes összegért be is szerezték az apró üvegkelyheket.

A szabadságát a konfirmandusok fogadalomtételére megszakító Dömötör házaspárból Nagytiszteletű Dömötörné Molnár Krisztina az Ézsaiás 43:1 alapján megnyugtatásként hirdette az igét: „Ne félj mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”.
A Szentírásban 365-ször szerepel ez a ne félj felszólítás, az év minden napjára jut egy belőle. Igaz, az Ézsaiás 43:1 szerinti igevers az ószövetségi Izraelnek szóló vigasztalás volt, de jelzi azt is, hogy a COVID-19 vírus pusztításai ellenére Isten a mai magyar népéről sem mondott le, melynek a Krisztus által Ő a tulajdonosa. Ezért mondták közösen, a szüleik akaratából konfirmáló, fegyelmezetten, öltönyben megjelent fiúk és fehérbe öltözött lányok már a saját akaratuk szerint a Heidelbergi Káté első kérdésének válaszát: „Nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok… Aki úgy megőriz engem, hogy az Ő akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejemről…” Amint a szószékről el is hangzott, ezért neveznek bennünket Krisztus-követőknek, vagyis keresztyéneknek. S hogy erről a konfirmandusok se feledkezzenek el, egy-egy kőre írva a lelkész házaspártól mindenki megkapta az idézetet, s melléje valamennyien egy Bibliát és a konfirmációi emléklapot is. Bár ezúttal a fertőzés elkerülése érdekében a szokásos kézfogások és gratulációk még az igei áldásoknál is elmaradtak, s a megtelt templomban arcmaszkkal helyet foglalóknak csupán a távolságtartásra volt kevés lehetőségük.

Szabó Dénes gondnok külön is köszöntötte a gyülekezet új, teljes jogú tagjait, s kérte őket Krisztus követésére, majd Vincze Szende konfirmandus mondott köszönetet a Dömötör lelkészházaspárnak és a gyülekezetnek a felkészítő munkáért, s keresztyén hitük erősítéséért.

A fogadalomtétel után a konfirmált fiatalok a gyülekezettel együtt vették az új kenyeret Krisztus megtöretett testének, és az apró kelyhekben szervírozott bort Krisztus kiontott vérének emlékére. Aztán a gyülekezet a konfirmandusokkal együtt énekelte a 201. dicséret első versét, mely szerint az Úr Jézus Krisztusnak a tulajdonai vagyunk, az ő kegyelméből élünk. Vaj’h erről később sem feledkeznének majd meg a most konfirmált fiatalok és szüleik! Ezért volt hatásos a szertartás végén énekelt Himnusz könyörgő sora: Hozz reá víg esztendőt! Bizony, most vígabb esztendőre lenne a legnagyobb szükségük a konfirmáltaknak, a Kárpát-medence magyarjainak, határon innen és azon túl is!

Orosz Károly