A hagyományokhoz híven idén is az Erzsébet téren rótták le tiszteletüket október 6-án az aradi vértanúk emléke előtt az önkormányzat, a helyi intézmények, pártok és civilszervezetek képviselői.
Az Erzsébet téri megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd Várszegi Csaba önkormányzati képviselő mondott beszédet. „Magyarország történelme gazdag dicsőséges forradalmakban, hősökben, majd ezek leverését követően mártírokban, akik tovább élnek a nép emlékezetében. Ma is egy ilyen eseményre, a 171 évvel ezelőtti tragikus őszre, a magyarok szabadságért folytatott küzdelmének elfojtására, és a forradalom utáni megtorlásra, az aradi vértanúkra emlékezünk.” – mondta a képviselő.
Várszegi Csaba emlékeztetett: jó néhány fekete nap volt a magyar történelemben, Muhitól Mohácsig, Nagymajténytól Világosig, Isonzótól Trianonig, a Don kanyartól az 1956-os forradalomig, ám talán egyik sem olvasztotta olyan egységbe a nemzetet, mint az aradi tizenhármak és az első magyar miniszterelnök kivégzésének napja, 1849 ősze.
Felidézte, amikor a túlerő legyőzte a szabadság és függetlenség ügyét, utána nem a nagylelkűség, a megbékélés politikája köszöntött be, ami békét hozhatott volna a lelkekben, hanem a bosszú, a megtorlás, a megfélemlítés politikája.
„Meglehet, azért alakult így, mert itt egy idegen hatalom által végrehajtott bosszúhadjáratot szenvedett meg az ország.”
Emlékeztetett arra, hogy a kivégzett mártírok nem csak sokféle nációt, sokféle társadalmi réteget is képviseltek a dúsgazdag nagybirtokostól az elszegényedett kisnemesig, a katonai pályán a fölemelkedést kereső kispolgároktól a régi katonacsalád sarjáig, családapák, ifjú házasok és özvegyek, de a keresztény hazaszeretet mégis összefogásra sarkallta őket. A bajban egy közös céljuk volt és valamennyien be tudtak állni egy zászló alá. A történelem pedig megmutatta, hogy küzdelmük nem volt hiábavaló, hiszen igaz, hogy majd 20 év múltán, de a kiegyezéssel a haza függetlensége megvalósult. Újra lett felelős magyar kormány, az ország pedig elindult a felemelkedés és gyarapodás útján.
„A történelmi spirálban újra szembe találtuk magunkat korunk Haynauival, akiket a pénz és a hatalomvágy vezérel. Mohóságuk oly hatalmas, hogy ismét országokon, nemzeteken keresztül tiporva törtetnek céljaik megvalósítása érdekében. Nagy a felelősségünk. Közös összefogással törekednünk kell arra, hogy az utánunk jövők ne, mint mártírokra, hanem mint céljaiért eredményesen küzdő nemzedékre tekintsenek ránk, és tartsuk szem előtt a keresztény-konzervativizmus három alappillérét, amely így szól: Isten, haza, család.”
Az emlékező beszéd után az Andrássy Gyula Általános Iskola 7. évfolyamos tanulói műsorát nézhették meg a megjelentek. (A diákokat felkészítette: Gyöpösné Gémes Ilona és Kiss Gábor. Díszlet: Horváth Zoltán.) Ezt követően az önkormányzat, a helyi intézmények, a pártok és civilszervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat az aradi vértanúk emlékére állított kopjafánál.
A megemlékezés a Szózattal zárult.
Nemzeti gyásznap
171 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án végezték ki a 13 aradi vértanút, akik meggyilkolásával – az 1848-49-es szabadságharcban betöltött szerepük miatt – az osztrák hatóságok példát akartak statuálni. Lázár Vilmos főtiszt, Gróf Dessewffy Arisztid tábornok, Kiss Ernő tábornok és Schweidel József tábornok golyó általi halált halt, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagysándor József, Gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Gróf Vécsey Károly (valamennyien tábornokok voltak) pedig bitófán végezte. Ugyanezen a napon végezték ki az első független felelős magyar kormány miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost is. Az államférfit Budapesten lőtték agyon. A kormány 2001-ben nyilvánította nemzeti gyásznappá október 6-át, az aradi vértanúk kivégzésének napját.
VN
