Városi ünnep és kitüntetések

Dolgos hétköznapjainkat teszik elviselhetőbbé az ünnepek. Az álla­mi és a vallási ünnepek fontosak, de a családot érintő születés- és névnapok bensőséges megünneplése mélyebb tartalommal bírnak.

Ezen túl egy kisebb-nagyobb közösségnek, egyesületnek, kulturális csoportosulásnak, vallási gyülekeznek is megvannak az ünnepei, melyet az idetartozók éreznek fontosnak és szükségesnek. Vajon le­het-e ilyen ünnepe egy településnek? Lehet bizony, és éppen a vecsési példa bizonyítja, hogy ennek közösségépítő és megtartó ereje van.

Vecsés esetében adódna a 700 éves jubileum ünneplése, mint a település születésnapja, de a korabeli oklevelek csak évszámot kelteznek, pontosabb dátumot nem. A pusztává válás utáni második honfoglalás dátuma azonban ismert, és ez lett a városi ünnep napja is. 1786. június 14-e jelentőségéről bővebben olvashatnak a Töredékek 700 év történelméből című írásunkban.

A falu a betelepítés 150. évfordulójára készült. Talán több okból is, de a 150 éves jubileumot 1938-ben sikeredett megünnepelni. Elkészült Massza Sándor kőfaragó keze nyomán az Újratelepítési Emlékmű és Bilkei Gorzó János korszakos monográfiája. 1938. június 12-én díszközgyűlés után, ökumenikus áldást követően Vitéz Bánó Lehel a falu bírója átvette az emlékművet, amit az akkori falu központjában, a Cifra Csárda Epres felőli oldalán helyeztek el, és talapzatánál ünnepi beszédet mondhatott.

A kereszt a szocializmus idejében „lekerült” róla – talán az áthelyezése idején –, amikor 1961-ben mai helyére került. A keresztet 1991-ben Sarkadi Sándor kőfaragó alkotásával pótolták.

A millennium évében felavatott és felszentelt Szent István Ivókút a tér másik oldalára került, így kínálkozott az a gondolat, hogy az Újratelepítési Emlékművet 90 fokkal elfordítsák, ezáltal szembekerüljön az ivókúttal, mellyel eszmei egységet – államalapítás és újratelepítés – sugall a két alkotás. Felújítása és környezetének rendezése ekkor történt.

Szlahó József alpolgármester úr 1991-ben már súlyos betegen terjesztette be a városi ünnepről szóló rendelettervezetet, amit a testület elfogadott. Ez kimondta, hogy június 14-e városi ünnep, és a napnak idővel szép hagyománya keletkezett. Évente ezen a napon 17 órakor, a Szent István téren gyűltek össze az ünneplők. Minden alkalommal a polgármester mondta a beszédet, amely az elvégzett munkáról és az előttünk álló feladatokról szólt. Magyar és nemzetiségi műsor mellett 1995-től ezen a napon adták át a városi kitüntetéseket, elismeréseket. Az ünnepség végén a város vezetői, politikai és civil szervezetei, az önkormányzat intézményei megkoszorúzták az Emlékművet. Idén a járvány miatt csak a koszorúzásra kerülhetett sor.

Városi kitüntetések

A kitüntetések, elismerések életünk velejárói, ősidőktől kezdve gyakorolták a közösségek vezetői jutalmazni azt, aki többet tett a közösségért, mint a másik. Vecsés ismert történelmében is számtalan példát találhatunk rá. A falu első díszpolgára 1921-ben gróf Apponyi Albert lett, őt többen követték, de 1933 után megszakadt a kitüntetés eme formája. A szocializmus idejében ilyen történelmi hagyománnyal bíró néven nem is adhattak kitüntetést.

Teljesen indokolt volt az első önkormányzatnak ezt a hagyományt visszaállítani. Szlahó József alpolgármester úr a helyi ünnep rendelete után nem sokkal benyújtotta a helyi kitüntetésekről szóló rendelettervezetet is, amelyeket a testület elfogadott.

Az első díszpolgári kitüntetéseket 1994-ben adományozta a testület, és azokat 1994. október 23-án adták át. Ezek jellemzője volt, hogy többségük posztumusz elismerést kapott, hiszen korábban nem kaphattak.

A rendeletet az évek során többször módosították, újabb címekkel bővítették, és szabályozták az értük járó javadalmazás formáját, mértékét. Jelenleg Díszpolgári cím, Pro Urbe díj és Vecsésért Életműdíj adományozható, valamint kiadásra kerül az Elismerő és a Köszönő Oklevél, valamint a Vecsés Sportjáért Érdemérem. A városi ünnep egyik csúcspontja az elismerések átadása.

Szalontai János