Oláh Emese tortadesigner és festőművész. Bár a két szakma alapjaiban távol áll egymástól, ő mégis egyszerre tudja művelni, mégpedig igen magas szinten.
Oly annyira, hogy februárban a Stuttgartban megrendezett kulináris olimpián artisztika kategóriában ezüstérmes lett. (Az artisztika egy művészi ága a cukrászatnak, dekoratív díszmunka, amely csak élelmiszeralapanyagokból készülhet.) Egy olyan művel, amiről a legtöbb ember elképzelni sem tudja, miként lehet előállítani pár hozzávalóból.
Kiskoromban is már a művészetek érdekeltek, először az ének és a tánc, majd ebből jött a festés – mondta a csinos művész arról, miként jött az életébe a művészet, azon belül a festés. 2016 óta foglalkozik a cukrászattal, akkor jött rá, hogy a festést és a szobrászatot ebbe a szakmába is beleviheti, így elkezdett tortákra festeni, és csokoládéból, cukorból figurákat készíteni.
– 13 évesen fotós szerettem volna lenni, ezért művészeti iskolába jelentkeztem, ahol az előkészítőben leültettek, hogy rajzolni és festeni kell. Mindenki más tudott festeni, én meg csak úgy elkezdtem rajzolni, innen indult az egész. Végül nem vettek fel, de később a főiskolán is művészetet akartam, tanulni, marketing lett belőle. De addig mentem a saját kis utamon, hogy semmi nem tetszett és végül cukrász lettem. Láttam, hogy miket lehet készíteni cukorból, felfedeztem hogyan lehet festeni a tortára, lehet szobrokat készíteni és így elkezdtem ezen dolgozni. Ezen az úton jutottam most ide – foglalta össze röviden a történetét, miként ért el egy álmodozó tini az olimpiai ezüstéremig.
– Az olimpiai mű egy szobrászt ábrázol, amint épp készíti a munkáját. Egy kicsit hableányos lett, kicsit színes lett, de mivel szeretem a tengeri dolgokat, ezért vittem bele a hableányos vonalat is. A legnehezebb része a lány volt, hiszen egy szál drótból indul az egész és fel kell építeni, hogy ilyen legyen. Nagyon kell figyelni, ahogy a széken ül, pontosan ott legyen a lába, ahol kell, de az alakját sem volt annyira könnyű megcsinálni – mondta az ezüstérmes műről.
Maga a mű elkészítése másfél-két hónap volt, de mindez munka mellett, összesen körülbelül olyan 300-350 munkaóra van benne.
– Mindent itthon kellett elkészíteni, de nem csak nekem, mindenkinek, mert ezeket ott a helyszínen nem tudjuk, nincs annyi időnk rá. Biztos lenne 1-2 olyan része, amit ott is meg tudnánk csinálni, de itthon készült minden. Betettük a kocsiba és vittük, igaz, útközben letört 1-2 része, azokat a helyszínen kellett javítani. Ott csak erre van idő, korrigálni. Útközben letört a keze, a festésnél is vannak hibák, de vannak olyan kisebb hibái is, amiket leginkább csak én látok – mondta a remekmű „hibáiról”.
Az olimpia előtt nagyon izgult, de amikor már ki volt rakva az alkotás és tudta, hogy most már nem történhet semmi baja, akkor megnyugodott. Emese arcokat szeret a legjobban készíteni, mostanra eljutott oda, ha elmegy egy versenyre, a szobrok arcából tudják, hogy az ő keze munkája.
Elmondta, az olimpiára igazából bárki jelentkezhet, aki cukrász, de akár a „semmiből” is jöhet induló, kritérium csak az alapanyagokkal szemben van. Volt 1-2 olyan versenyző, aki még neki is olyat mutatott, amit a későbbiekben hasznosítani tud. Ez elsősorban azokra a dolgokra vonatkozik, amelyekre ha ránéz az ember és nem tudja, hogyan készült el. Bízik benne, hogy a következő nagy versenyen, ami a világbajnokság lesz, ő is hasonló művel tud majd előállni.
– Szeretnék fejlődni, de elsősorban festeni szeretek, szeretnék festményeket készíteni, kiállítani. Most már főállásban is ezt csinálom, sikerült vállalkozást is indítanom, de ha valaki egy sima puncstortát kér, az is megy. Készítek finom minőségi tortákat is, és emellett ilyen dísztortákat is. Ugyanakkor tudom, hogy én nem cukrásznak születtem, inkább festőnek, szobrásznak. De ezekből nehezebben lehet megélni és az egy másik út. Jelenleg egy szép és finom tortát többen kérnek, mint egy festményt – mondta Emese.
Elárulta, legnagyobb hibájának azt tartja, néha túl sok minden van a fejében egy-egy ötlet kapcsán és a végére összezavarodik, hogy mit is akar csinálni. Célja, hogy a legmerészebb álmait is megvalósítsa, káprázatossá tegyen bármilyen jellegű ünnepet. Eddigi munkáit elnézve, ez biztosan sikerülni fog.
SzGY
