Az egyre ijesztőbb világjárvány miatt teljesen más tartalomra kellett áthangolni azt az írást, melyben azt szerettem volna tudatni az olvasóval, hogy milyen jelentősebb kulturális és egyéb események várhatóak áprilisban, az egyébként folyamatos sport és kulturális programokon kívül.
A világjárvány ezt írta felül. Naponta riasztóbbnál riasztóbb hírek, korlátozások, sport- és kulturális események elmaradása figyelmeztet bennünket a körülöttünk settenkedő veszélyre. Különösen drámai több ország helyzete, persze nekünk hazánk sorsa a legfontosabb.
Most a leggyakoribb kifejezés a „koronavírus”, a „karantén”, a „maradj otthon” és a „mossunk kezet” lett. Mindez persze kellő józanságra és felelősségre kell, hogy figyelmeztessen.
Visszatekintve az átélt közel 70 esztendőre, tudhatom, hogy sokszor bicsaklott meg a nemzet sorsa, és vele saját életünk is. Az ok ezernyi volt, vastagon benne volt a politika, ami korlátozta életünket, de betegség vagy egyéni tragédia is törhette már ketté álmainkat.
Ma a világjárvány próbálja megsemmisíteni egyéni és közösségi álmainkat.
Kezdődött a március 15-ei rendezvények elmaradásával. Nemzeti ünnep, tömegek nélkül. Lelkünket ünneplőbe öltöztetve önmagunkban ünnepelve is szép lehet, de a katartikus élmény nagyon hiányzott. Készültem, hogy láthatom Erdély egyik legkiválóbb néptáncosait, a Háromszék együttest. Fellépésük elmaradt több más eseménnyel együtt, majd pár nappal később bezárt a BÁKK és vele elveszett a kulturális programok sokasága. Felsorolni lehetetlen, hogy mi mindent kellett törölni a naptárból. Elmaradt 15 év után a borverseny is.
Azok, akik a sportot szeretik, naponta kaptak egy arculütést. Nincs kézilabda-, vízilabda- és focibajnokság, és más sem, se itthon, se a tévében, sem helyi szinten. Elhalasztották a női kézisek győri olimpiai selejtezőjét, a bolgár-magyart és jövőre halasztódott a foci Eb. Gyanítom, hogy az olimpia is erre a sorsra jut. Ha mégis lesz, az nem lesz teljes értékű, hiszen a sportolók felkészülése nem lehetett tökéletes.
Már tudjuk, hogy még mivel lettünk szegényebbek!
Hányszor és hányszor hangoztattuk az „Élhető város” programjában, hogy az infrastrukturális beruházásokon túl mindnyájunknak mennyire fontosak az iskolák, az önkormányzati- és civil szervezetek által teremtett értékek, a sport- és kulturális események, mert gazdagodtunk általuk. Már tudjuk, hogy még mivel lettünk szegényebbek!
A magyar költészet napja (április 11.) alkalmából 1991-től a FIDESZ helyi csoportja, 1997-től az önkormányzat szervezte az iskolák közötti Városi vers- és prózamondó versenyt. Az iskolák bezárása miatt elmarad a nemes vetélkedés.
A Megmaradunk 3000 Közhasznú Alapítvány Labdarózsa Népdalköre 2014-ben rendezte meg első alkalommal a „Kerek a káposzta…” népzenei találkozót. Magyarországi és határon túli zene- és tánccsoportok, szólisták a magyar népzene ünnepének élték meg, mely április 19-én lett volna, de elmarad.
A vecsési zeneiskola és a Vecsési Hagyományőrző Zeneegyesület Ifjúsági Fúvószenekara a kitűnő tanároknak és Szabó Imre karnagynak köszönhetően tavaly az országos versenyen a korosztályukban a harmadik helyezést érték el! A Landesrat április 25-én Vecsésre tervezett ifjúsági minősítő versenye elmarad.
És végezetül, de nem utolsósorban áprilisban lesz húsvét, a kereszténység legnagyobb ünnepe. Ez nem halasztható, de miként változik meg az évszázadokra visszatekintő szertartás, azt nem tudhatjuk. Gondoljunk a Virágvasárnapi vagy a Nagycsütörtöki szentmisékre, a Keresztútra Nagypénteken vagy a Nagyszombati Feltámadási körmenetre. De gondolhatunk két kifejezetten vecsési húsvéti ünnepkörbe tartozó rendezvényre is.
A Vecsési Német Nemzetiségi Önkormányzat változó helyszínekkel igyekezett az évek során újjáéleszteni a Tojásfutás húsvéthétfői (április 13.) sváb hagyományát. Tavaly a Vecsési Tájháznál bemutatót tartottak a hagyományos locsolkodásról. A tojásfutásnál gyermekek és 18 éven felüliek csoportja versengett. Félő, hogy ezzel is szegényebbek leszünk.
Az Erzsébet téri Irgalmas Jézus plébániatemplomban 1999-ben megépítették az Isteni Irgalmasság oltárát. A templom 2009-től kegytemplom, és irgalmasság ünnepén – a húsvétot követő vasárnapon, április 19-én – zarándokhellyé válik, a szentmise körmenettel fejeződik be. Feltételezhetően lesz szentmise, de hogy milyen változtatás mellett, azt még nem tudjuk.
Nem tudható, hogy a láthatatlan és alattomos vírus mit tartogat a halandók számára. Gondolhatunk arra, hogy a fentiekben említettekkel szegényebbek leszünk, de ennél is szomorúbb azok helyzete, akik önhibájukon kívül elvesztik állásukat, veszélybe kerül családok élete és a pár hónappal ezelőtt felépített szép reményekkel teli tervek szertefoszlanak. Miként a kötelező biztonság okán megsínylik a családi- és társas kapcsolatok is.
Gyárak zárnak be, a turizmus romokban, nem tudható, de sajnos, biztosra vehető a beruházások visszafogása is.
De gondoljunk a legfontosabbra, az emberi életek megmentésére, ami mindent felül kell írjon! Gondoljunk – mi idősek is – szüleinkre, nagyszüleinkre, akiktől azt hallottuk, hogy „maradjunk életben, az a fontos, ha az megvan, akkor még minden lehetséges, minden újraépíthető”. A nehéz hetekben a túléléshez az egymásra figyelés, az egymáson segítés kötelezettségének kivételes tulajdonsága szükséges.
Csak együtt juthatunk vissza a normális kerékvágásba, egyéni és közösségi álmaink újraépítésébe.
Így legyen!
Szalontai János
