Mint az utóbbi években annyiszor, mostani karácsonyunk is inkább valamiféle kora tavaszi arcát mutatta, mit sem törődve nagyszüleink térdig érő havas tájakat idéző, száncsengős történeteivel.
Magunk lehettünk mindennek tanúi, hiszen a Telepi út egyik kiskertjében a szentestét megelőző alig néhány órával, a lenyugvó nap sziporkázó fényei között kutakodva, ezekre a teljes pompájukba öltözött, kicsinyke virágokra lelhettünk.
S, ha már késett a puhán szálingózó kristálycsodákat rejtő égi áldás, előkerült hát az a jobb híján fából készült „hóember” is, mely most már évről évre dicséri alkotója szines fantáziáját a Petőfi Iskola bejárata mellett.
Képek és szöveg: Fekete József
