Megemlékezés az aradi vértanúk kivégzésének napján

Hagyományőrzés: sokszor hangoztatott szó. Minden ünnepen, megemlékezésen elhangzik, fontosságát egyre hangsúlyozzuk. De ha csak mondjuk, attól nem lesz hiteles, tennünk is kell érte.

Tudjuk ezt mi is az Andrássy iskolában, éppen ezért hagyományokból nincs hiány nálunk – szerencsére. Diákjainkat igyekszünk megismertetni nemcsak a magyar történelem, de Vecsés vonatkozásában is a kiemelt történelmi eseményeinkkel, jeles napjainkról, ünnepeinkről megemlékezünk. Az október 6-ai ünnepség így két szempontból is hagyomány. Egyrészt évek óta a hetedikes évfolyam készül műsorral, másrészt nem csak az iskolai, de a városi ünnepség része is az előadásunk.

Nehéz feladat méltóképpen megemlékezni hőseinkről, de nagyon jó érzés látni, ahogy egy kezdődő szövegolvasásból a végén összeáll egy műsor, ahogy a gyerekek a kezdeti bizonytalanságból, bátortalanságból egy fegyelmezett, összeszedett csapattá válnak, ahogy látják a gyülekező vendégeket, ahogy átérzik a súlyát annak, ami következik, megélik a szövegeken, verseken keresztül azokat a pillanatokat, amelyeket aradi vértanúink utolsó órái hordoztak. Az egyik felkészítő tanárként büszkén írom ezt a cikket. Büszke vagyok ezekre a diákokra, hiszen megértették, hogy jelentősége van annak, amire készülünk, megértették hőseink üzenetét.

Köszönöm a gyerekek a munkáját, hozzáállását. Köszönöm kollégáimnak is, hogy példát mutattak, hogy az énekkarhoz csatlakoztak, együtt énekelhettük a választott dalunkat Örökségünk címmel. Köszönöm felkészítő tanár kollégáimnak: Malinkó Juditnak, Gyöpösné Gémes Ilonának, Simon Gyöngyinek, a Vecsési Zeneiskola igazgatójának Rainer-Micsinyei Lászlónak, Lipők-Kapa Zsuzsannának, Möntör Máténak az áldozatos munkáját.

Horváthné Gyurcsán Erika