A Tölgyesi/Trethán szabadalomként jegyzett káposztaszeletelő nyomában.
Különösen ilyenkor a Vecsési Káposztafeszt idején érdekes lehet, hogy Vecsésen már legalább kétszáz éve savanyítják a gazdák által termelt káposztát. A savanyítással foglalkozó vállalkozók fontos szerepet játszottak és játszanak ma is a főváros élelmiszer ellátásában. Ebben nagy szerepe volt a XX. század elejétől Vecsésen gyártott káposztaszeletelő gépnek, vagy, ahogy csak egyszerűen ma is nevezik: a káposztagyalunak. Sokan úgy tudják, és Somogyi Lajos: Vecsési életrajzi lexikon és eseménytár c munkája is ezt erősítette, hogy Tölgyesi Károly szabadalma volt a híres káposztaszeletelő berendezés. Anélkül, hogy Tölgyesi (Trethán) Károly érdemeit kisebbítenénk, a Trethán szabadalomként jegyzett káposzta és más zöldség szeletelő berendezés vecsési történetében – a Trethán család leszármazottainak kérése alapján – néhány dolgot pontosítanunk kell.
Zseniális tehetség
Tekintsünk vissza egy kicsit a több szabadalommal rendelkező család történetében, amelyhez Augusztin Károly 85 éves, Fő utcai lakos, a Trethán család leányági unokája volt a segítségemre. A nagybátyja, a képen látható Tölgyesi (Trethán) Károly kisiparos, feltaláló (2220 Vecsés Fő u.156). Budapesten született 1907. március 18-án és Vecsésen hunyt el 1965. június 10-én. Az édesapja, vagyis az adatközlőm nagyapja, Trethán Péter 1879-ben született Vecsésen. A zseniális tehetségű, ritka műszaki érzékkel és kézügyességgel rendelkező szakember a kertekaljai Szép utca 4. szám alatti műhelyében kezdte a szőlőfürtös, szűzmáriás, művészi alkotásnak is beillő fémkapuk, kerítések készítését. A kisgépek gyártására szakosodott. Trethán Péternek két gyermeke született: Károly és Ilona. A gyermekek megszületése előtt már jórészt elkészültek vagy kialakítás alatt voltak azok az okos és szabadalmaztatott gépek, műszaki szerkezetek, amelyek halhatatlanná tették az édesapa, a Vecsési Általános Ipartestület alapító tagjának számító Trethán Péter nevét.
A ritka tehetséggel és műszaki szakmai érzékkel megáldott vállalkozó küldetésszerűen arra törekedett, hogy az emberek munkáját megkönnyítse és meggyorsítsa. Az IDEÁL serleges kút, az országban mindenütt keresett cikknek számító, hazai és nemzetközi szabadalomként is jegyzett, mechanikusan vagy villamos motorral hajtott 3-4-5-9-11 késes REKORD káposztaszeletelő gépsorozat, és ennek különböző napi teljesítményre készített változatai, majd a káposzta torzsát fúró berendezés megalapozták Vecsés és a vállalkozás hírnevét.
A Trethán káposztagyalu sorozat alapozta meg a vecsési káposzta hírnevét?
A két háború között egyébként humorosan az a mondás járta, hogy nem is a svábok, hanem a Trethán káposztagyalu sorozat alapozta meg a vecsési káposzta hírnevét. Lehet benne valami, de azért rögzítsük, hogy Trethán Péter mester úr maga is sváb származású volt. Aztán jól emlékszem, hogy a vasúti anyaggal bővített, Rigó utcai német nyelvvizsgámon, 1987-ben az NDK-beli vizsgabizottsági elnöknő először nem is a vasútról kérdezett, hanem miután a személyigazolványomban látta, hogy Vecsésen van a bejegyzett lakcímem, a hauchdünne Scheibe sauer Kraut, vagyis a leheletvékonyra szeletelt vecsési savanyú káposzta iránt nagyobb érdeklődést mutatott. Milyen jó, hogy hallgattam egykori nyelvtanárom, és a Rigó utcában tevékenykedő, a Ferihegy TSZ elnökénél is gyakori vendégnek számító Hahn professzor úr javaslatára, és alaposan felkészültem a Trethán család által készített káposztaszeletelő gépekből és a káposzta savanyítás folyamatának részleteiből.
A híres feltaláló és többszörös szabadalom tulajdonos mester fia: Trethán Károly az apja műhelyében és a Vecsési Iparos Tanonciskolában tanulta a géplakatos szakmát. Miután a mestervizsgát is sikeresen teljesítette, 1930-ban, édesapja Szép utcai üzemében, önálló vállalkozóként kezdett dolgozni. Aktív tagja, majd vezetőségi tagja volt a Vecsési Általános Ipartestületnek, sőt a Vecsés-Üllői Ipartestület vezetőségéről 1938-ban készült tabló alsó sorában, jobbról a második képen szerepel is a fotója.
1938-tól a növekvő gyártási igények miatt kicsinek bizonyult a Tölgyesi család Szép utca 4. szám alatti portája. Akkor a Fő út 156 szám alatt, – a Tölgyesi leányági unokától, Teleki Lászlótól kapott és a Rózsa téri Davidovits Nyomdában készített szórólapon már Szent István út 156-ra – módosított című telken és a megvásárolt szomszédos telken lényegesen nagyobb műhelyekben, nagyüzemileg, a Trethán család ma élő, 85 éves, leányági unokája, Augusztin Károly tájékoztatása szerint 28 alkalmazottal folyt a gépek gyártása. Akkor ez volt a Vecsés-Üllői Ipartestület területén az egyik legnagyobb vállalkozás.
A sikerhez jó üzleti érzék is kellett
Az ifjú Trethán Károly jó üzleti érzékkel előbb az édesapja találmányainak értékesítésében ért el sikereket. Jó műszaki érzékkel tovább tökéletesítette a torzsafúró berendezést, majd 1941-ben éppen az ő javaslatára vásárolt a család két cséplőgépet, amivel a vecsési gazdák búza, rozs és árpa asztagjait csépelték el. Ez nemcsak munkát és kenyeret adott a cséplőgépeknél tevékenykedő 54 dolgozó családjának, de a vállalkozás számára is jövedelmezőnek látszott. A háború utáni diktatúrában azonban sokszor már a cséplőgép alól, beszolgáltatásként, erőszakkal elvitték a zsákolt terményt a Darula Lissi néni, majd a soroksári Sziedl család tulajdonát képező vendéglő, vagyis a mai Halászkert Étterem helyén, és a vecsési ökölvívók mai Box Csarnoka helyén működő egykori Leimeter kocsmából kialakított begyűjtési magtárakba úgy, hogy a gazdáknak még vetőmagot is alig hagytak. Sőt, a Terethán család házának szuterénjében és a kertekaljai Brunner kocsma egykori épületében is raktározták két-három évig a felsőtelepi iskola tornatermében a lányok és asszonyok által szórógéppel tisztított zsákos, a gazdák által beszolgáltatott terményt. Aztán rövidesen a Hofherr traktorokkal vontatott és hajtott cséplő masinákat, elevátorokat is kárpótlás nélkül elvették a cséplőgép tulajdonosoktól, és államosított gépekként az egész akkori járásból a monori gépállomásra gyűjtötték össze.
A gasztronómiában, főként az üzemi, iskolai, katonai és vendéglői, nagy tömegeknek főző konyhákon dolgozók máig nagy tisztelettel emlegetik a háromgenerációs Trethán-Tölgyesi vállalkozó család nevét. Ugyanis ezek a rangos iparosok az ő konyhai munkájukat is jelentősen megkönnyítették a hagyma, burgonya, sárgarépa, zeller, alma és más zöldség szeletelő és hámozó gépekkel, amelyeket kézi és gépi meghajtásos változatban készítették a megrendelő igénye szerinti teljesítménnyel és vágókés számokkal.
Trethánból Tölgyesi
A több szabadalommal rendelkező édesapa, Trethán Péter azonban 1943-ban elhunyt. A Vecsésen átvonuló frontok és a sok zabrálás, a deportálás és a malenkij robotra hurcolás amúgy is jó ideig nehezítette a vecsési vállalkozók munkáját és az itt élők minden napjait. Élni azonban mégis kellett, és Trethán Károly iparosnak az volt a célja, hogy lehetőség szerint Magyarországon maradjon, és Vecsésen a vállalkozást tovább működtesse. Ez pedig az akkori háborús és kitelepítési felfordulásban nem volt egyszerű dolog. A Tölgyesire magyarosított vezetéknévvel biztatóbbnak tűnt számára a jövő. A már említett, és itt látható szórólap szerint a szeletelő, hámozó gépek gyártása 1946-ban már a kitelepítéstől való félelem miatt a sváb Trethán vezetéknévről Tölgyesire magyarosított vállalkozó, Tölgyesi Károly Gépüzemében, a Szent István út 156 szám alatt folyt tovább. Már a magyarosított nevű vecsési iparos család műhelyében készült el 1946-ban a napraforgómag hántoló és olajütő berendezés. A napraforgómag héjából és a kifújt törmelék-magból pogácsákat préseltek, amit a vecsési gazdák a jószágaik etetésére használtak, s a tiszta magból préselt napraforgó étolajat pedig haza vihették. Ennek a háború utáni évek élelmiszer beszerzési nehézségei között felbecsülhetetlen értéke volt.
A Szent István út – Magyar út sarki telken a Tölgyesi műhelyben készült a háború után az uborkaszurkáló berendezés is, amely a megmosott uborkákon a savanyítást és az érést meggyorsító lyukakat hagyott. Ezáltal a savanyító kádakban hamarább összeérett, átsavanyodott, finomabb és piacképesebb lett az uborka, ami az értékesítési lehetőségek miatt a vecsési gazdáknak is alapvető érdeke volt. A Szent István út 156. szám alatt szerelték össze az árpa hántolására szolgáló és a rizspótló gersli (árpagyöngy) készítésére szolgáló berendezéseket, a konzervgyáraknak készített zöldborsófejtő gépeket, és még sok egyéb okos masinát. Ezekre a gépekre az egész országból, sőt a határon túlra rekesztett magyaroktól is volt sok megrendelés.
Jó példa lehetne a mai magyar szakképzés számára
A háború után a családi vállalkozást vezető Tölgyesi (Trethán) Károly is kiemelkedő műszaki fantáziával és az édesapjától örökölt szakmai tehetséggel megáldott feltaláló, gyakorlati műszaki zseni volt. Az ő szakmai pályája jó példa lehet a mai magyar szakképzés számára, hiszen a jó mesterektől és a gyakorlatorientált elméletet oktató helyi tanonciskolai tanítóktól nem csak a gyakorlati ismereteket, szakmai fogásokat, de a vállalkozáshoz szükséges műszaki-gazdasági szemléletet és gondolkodást is megtanulhatták, elleshették a tanulók, ha kellő szorgalom és szakmaszeretet is társult mellé. Tölgyesi Károly is sokat köszönhetett mesterének, az édesapjának, de Trethán Péter egykori műhelyében az I. világháború után alkalmazott, felkészült szakmunkásoknak is, mert azok is a szakma alapvető fogásaira és műszaki szemléletre tanították, nevelték az inasokat, köztük őt is. Ezt jól igazolja, hogy 1948-ban a monori centenáriumi kiállításon az általa gyártott káposztagyaluval, hámozó és szeletelő gépekkel aranyoklevelet szerzett, ami bizalomra és reményteljes jövőre adott okot. Mégsem örülhetett sokáig a kitüntető oklevélnek, mert alig rámáztatták be a dokumentumot Vecsésen, a hatalomra került Rákosi féle kommunista diktatúra a kisipart és magánipart valósággal ellehetetlenítette, műhelyeiket, eszközeiket kárpótlás nélkül kisipari termelő szövetkezetekbe, ktsz-ekbe szervezte. Tölgyesi (Trethán) Károly ipari üzemét a kommunista diktatúra a többi ipari műhellyel együtt államosította, amelyért az ország, és benne Vecsés többi iparosához hasonlóan, semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem kaptak.
Mivel a Tölgyesi családnak három gyermeke született: Károly, majd a fiatalon elhunyt József, és a ma is élő Anna, a családról gondoskodnia kellett. Az államosítás miatt Tölgyesi Károly a kőbányai Vegyipari Gépgyár radiátor üzemében helyezkedett el, ahol rövid időn belül főművezető lett. Ott is számos műszaki ötletével, újításaival erősítette tovább a család szakmai hírnevét. A gyár mérnökei sok műszaki probléma megoldásához igényelték a vecsési szakember tanácsait, amiért jól meg is fizették. Vállalkozói ösztöne, szakmai képessége azonban mégis tovább hajtotta, és 1955-ben újra önálló iparos, a KIOSZ vecsési tagja lett. A fiával, ifjabb Tölgyesi Károllyal gyártották tovább a szabadalmaztatott és hasznos kisgépeket, sőt újabbakat is kialakítottak. Miután id. Tölgyesi Károly tevékenyen részt vett a KIOSZ vecsési munkájában és az ipari tanulók szakmai gyakorlati képzésében, kiemelkedő szakmai munkájáért, az 1956-os forradalom után, a KIOSZ-tól „Szakma kiváló mestere” kitüntetést kapott. Sajnos fiatalon, még a nyugdíjas kor elérése előtt, 1965. június elején, váratlanul elhunyt, ami nagy vesztesége volt a vecsési iparos társadalomnak. A harmadik generációhoz tartozó ifj. Tölgyesi Károly és nagynénje második férje, Fehér Pál közösen vitték tovább a nagyhagyományú családi vállalkozást, és 1998-ig, az ő haláláig csökkenő darabszámban gyártották a különféle szeletelő berendezéseket.
Ezután egy ideig nem gyártotta senki a káposztagyalu sorozatot, pedig nagy hiánycikknek számított a hazai piacon. A Tölgyesi-Trethán féle kézi és gépi meghajtású káposztaszeletelő berendezéseket később, miután a találmányi hivatalban bejegyzett határidő korlát lejárt, és a szabadalmi díjat lerótták, Petrics Péter, vecsési iparos kezdte gyártani. A Petricsék vecsési műhelyében készült káposztagyaluk a piaci kereslethez képest igen kevésnek bizonyultak. Ugyanis nem csak a káposztájáról híres Vecsésen és környékén, de Soprontól Mátészalkáig keresett cikknek számított a Tölgyesi-Trethán szabadalomként gyártott káposztaszeletelő berendezés. Ráadásul Petrics Péter 2005-ben elhunyt, s a Tölgyesi-Trethán féle berendezések gyártása megszűnt. Ezáltal óriási gazdasági és műszaki értékkel lett Vecsés szegényebb. Kevés vigaszt jelentett, hogy az elhunyt Petrics mester felesége, Petricsné Tófalvi (Tagscherer) Éva a káposztaszeletelő berendezésekkel még a XXI. század második évtizedének elején, a messze földön híressé vált Vecsési Káposztafeszteken is többször tartott káposztaszeletelési bemutatókat az érdeklődőknek.
A Tölgyesi-Trethán féle káposztaszeletelő gépek megismertetését és a feltalálójuk emlékének megőrzését segítette, hogy a helyi Kulturverein elnöke, Frühwirth Mihály a falusi iskolás fiataloknak rendszeresen szervez helytörténeti kirándulásokat a német nemzetiségi identitás erősítésére. Ennek során a Tölgyesi-Trethán család temetői síremlékét is felkeresték, ahol, tájékoztatást kaptak Vecsés egyik leghíresebb iparos családjának történetéről és a zöldségszeletelő gépsorozat vecsési gazdák életében betöltött fontosságáról.
Orosz Károly ny. mérnök-újságíró helytörténeti kutató
